Háttérzene generációs regényhez – Horváth Benji Bretter Körérőll




Május 7-én, hétfőn a Bretter György Irodalmi Körre a megszokott módon a Bulgakov Kávéházban került sor, azonban a jó idő hatására a teraszra költözött az irodalmi beszélgetés. Az eddig költőként, slammerként tevékenykedő Horváth Benji ezúttal prózával jelenktezett. A hosszas felolvasás közben Csuszner Ferenc rendkívül pontos és tartalmas vitaindítóját hallhattuk, amelyben olyan szempontokat emelt ki, mint például a történetekben megjelenő háttérzene, a radikális önfelszámolódás, az erős képek, a sodró monológok, valamint a hozott regényrészletben rejlő generációs regény ígérete.

 

 

 
A hangtechnika ugyan felmondta a szolgálatot, de ennek köszönhetően családias hangulat alakult ki, mintegy kerekasztal beszélgetésbe fordult az est, jobban bevonva ezzel a közönséget. Első felvetésként André Ferenc jegyezte meg, hogy amint a vitaindítóban is elhangzott, a párbeszédeknek valóban megvan a sodrása, viszont felmerül az a kérdés, hogy mennyire válnak ezek életszerűvé? Okos Attila erre a kérdésre válaszolva fogalmazta meg, hogy helyenként teátrálissá válnak a párbeszédek. Csuszner Ferenc a monológokra hívta fel a figyelmet, melyek véleménye szerint más tördeléssel akár egy verseskötetbe is beillenének, viszont az azokat követő elbeszélői megszólalások megtörik a szövegek ritmusát.

 
 

 
Márkus Barbarossa János egy egészen komplex kérdésfelvetést fogalmazott meg, mi szerint a szövegek nagyon részletesen festik meg egy szubkultúra világát, de ez a szubkultúra szigorúan időhöz kötött, mint például a megjelenő dalszövegek, amelyek nem feltétlenül lesznek érthetőek pár év múlva, ugyanakkor azok számára sem, akik nem részesei, nem ismerik az adott közeg működésmódját. Sánta Miriám nem értett egyet azzal, hogy a beékelt dalszövegek csökkentenék a befogadói készséget, hiszen azok egy kultúra beágyazott részeivé váltak már, ez által közérthetőek. Pataki-Péter Hanna véleménye szerint megelevenednek a történetek és mintegy dokumentarista jelleggel hoznak létre képet egy kultúra lenyomatáról.

 
 

 
Kovács Bea a narrátor beazonosíthatatlanságát emelte ki a regényrészletek kapcsán, melyekről, mint kiderült, három szereplő nézőpontjából szólalnak meg, a felolvasott szövegek csupán részletek egy fejezetből, ezért tűnik úgy, hogy helyenként összemosódnak a megszólalói pozíciók. A regényrészleten kívül Horváth Benji még két novellát hozott, melyek közül a Senkik című szöveg kapott még nagyobb figyelmet a közönség részéről. A szerző egy jól megteremteti a helyzetet és a hangulatot, viszont a megszólalások helyenként túlságosan filozofikusnak hatnak.

 
Utolsó szó jogán Horváth Benji megjegyezte, hogy még valóban kezdő a prózaírás terén, viszont egy teljes regény koncepcióját vezette fel a közönség számára, melynek megírásánál még a kezdeti fázisban van.

 

 
 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter