Háy János Nagyváradon




Március 24-én, pénteken este hattól az Illyés Gyula könyvesboltban (Teleki utca) a 15 éves Várad folyóirat Törzsasztal sorozatának vendége Háy János József Attila-díjas költő, író, drámaíró, a kortárs zene és képzőművészet alternatív világának elismert szereplője. 2013-ban a Békéscsabán megrendezett XVIII. Magyar Drámaíró versenyen a közönség díját és a legjobb drámaíró díját is neki ítélték oda.  A szerzővel Kőrössi P. József  beszélget.

 

Részletek Háy János-interjúkból:
 
„… ebben a társadalomban szinte genetikus a feudális gondolkodás: vannak a pozicionáltak, és vannak a nyomorultak, akiket a vezető réteg a sárga földig lealáz, legfeljebb négyévente kuncsorog náluk a szavazatért. Az utóbbi huszonöt év csak rontott a helyzeten. Amikor az új demokrácia kezdetén a nagyszüleim elkezdték kihallani a két háború közötti úrhatnámságot a politikai elit megszólalásából, rögtön megrettentek, hogy hoppá, ez hátramenet. Pedig ők nem voltak a szocializmus bajnokai, de emlékeztek a két háború közötti megalázó viszonyokra, amikor a tiszttartó, ha úgy hozta kedve, büntetlenül pofon vághatta a nagyapámat. Úgyhogy, aki a Horthy-korszakot isteníti, nem tudja, miről beszél, és itt nemcsak és nem elsősorban a zsidótörvényekre gondolok, hanem arra az általános áldatlan állapotra, ami az akkori életet jellemezte, a szegénységre, az antidemokratikus társadalomszerkezetre, s persze a rasszizmusra is, ami ellen az akkori értelmiség legjobbjai küzdöttek, többek között a népi írók is. És lám, nem kellett a rendszerváltás után sokat várni, máris visszajutottunk az oligarchák, kiskirályok, pökhendi politikusok irányította milliónyi koldus országába. De hol van most az a felelősség, amit Kovács Imre, Szabó Zoltán, Nagy Lajos vagy akár Németh László és Illyés felvállalt!”
 
*
 
„Azt hiszem, minden író alapvetően szeretetdeficites. Az írás picit arról is szól, hogy valamelyest korrigálják a hiányt. Persze amikor születik a mű, ez a mozgatórugó nem játszik. Akkor csak az író és a megragadni akart világ között lehet dialógus. A szeretetéhes privát én vágya legfeljebb akkor léphet újra színre, amikor a könyv már készen van.”