Helikon 25 – Beszámoló




Huszonötödik születésnapját ünnepelte a Helikon Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának kiállítótermében, február 26-án. Mile Lajos főkonzul házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, a szerkesztőség jelenlegi és régi tagjait, szerzőket, barátokat, irodalomszeretőket. A Karácsonyi Zsolt főszerkesztő moderálta esten elsőként a házigazda méltatta a negyedszázadot megért lapot. A főkonzul köszöntőjében utalt arra is, a 25. évforduló az 1989 után megújult Helikon születésnapja, de a lap nagy elődjei, mint például az Erdélyi Múzeum, jóval hosszabb múltra tekintenek vissza. Mile Lajos szerint a Helikon egyaránt felvállalta a hagyományőrzést és a megújulást, utóbbit például a Serény Múmia, majd A nagy Kilometrik rovatban, amely arra hivatott, hogy a fiatal, pályakezdő szerzőknek teret biztosítson. A főkonzul arra is kitért, a kolozsvári magyar főkonzulátusnak szívügye a kultúra minél szélesebb körű népszerűsítése, a kultúrán belüli átjárhatóság megteremtése, ezért a közeljövőben olyan irodalmi rendezvényekre kerül majd sor, ahol magyarországi lapok mutatkozhatnak be, közülük elsőként a Műút folyóirat.
 
Szilágyi István író, a lap alapító főszerkesztője rövid visszatekintőjében szintén kitért arra, hogy a Helikon elődjének tekinthető az 1946-ban alapított Utunk hetilap, amely egyszersmind a leghosszabb életű erdélyi irodalmi lapnak számít. Szilágyi István a kezdeti nehézségekről is szólt, akárcsak a később felszólaló Egyed Emese író, költő, a lap főmunkatársa, aki azt is elmondta, a kilencvenes évek elején nehéz volt a megújult Helikonhoz fiatal szerkesztőket vonzani, valamiféle előítélet miatt, amely a lapot övezte, főként elődje, az Utunk miatt, ám ezt a helyzetet Szilágyi Istvánnak és jó érzékkel kiválasztott fiatal munkatársainak néhány év alatt sikerült megoldania. Egyed Emese azt is elmondta, a Helikon anyagi helyzete továbbra sem kielégítő, ezért bármikor szívesen veszik az adakozó kedvű mecénások jelentkezését.
 
Szilágyi István beszédében azt is elmondta, fájdalmas volt látnia, hogy az erdélyi magyarság apadófélben van, ám bizakodással tölti el az a tény, hogy a jelek szerint ennek az apadó magyarságnak az alkotókedve egyáltalán nem csappant meg, és az általunk teremtett értékek sokasodnak. Mint mondta, ötven éve figyeli ezt a látszólag érthetetlen jelenséget, melyre a választ többek között Kuncz Aladárnál vélte megtalálni, aki szerint ennek a furcsa termékenységnek a kulcsa a kisebbségi létben keresendő.
 
Karácsonyi Zsolt főszerkesztő is arról beszélt, hogyan tud a Helikon egyszerre hagyományőrző és megújuló lap lenni, ugyanakkor szólt arról is, hogy a lap nem csak az irodalmi alkotásoknak ad teret, hanem összművészeti lapként odafigyel a képzőművészetre, színházra, zenei életre, a filmek világára, közéletre.
 
A 25. születésnapra időzítették a Helikon megújult, könnyen kezelhető, áttekinthető honlapjának bemutatását is, a feladat a lap legifjabb munkatársára, Kecskés Tamás Hunorra hárult.
 
Az est további részében László Noémi, Király László, Egyed Emese, Fekete Vince, Papp Attila Zsolt és Karácsonyi Zsolt olvastak fel műveikből. A felolvasott versek, szövegek némelyike először hangzott el a nagyérdemű előtt, például Fekete Vince osztatlan sikert arató Hőkamera című költeménye.
 
Horváth László fotói:

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter