Horváth Előd Benjámin interjúja Váradi Nagy Pállal




portre1

 
 

Égi testek, mérési hibák

 
 
Tudtommal te sok mindenhez értesz az irodalmon kívül is. Mikkel foglalkozol?
 
 – Az első hármat emelném most ki: csillagászat, számítógépek, fényképezés. Mivel a csillagászatot nem tanultam egyetemen, amatőr csillagásznak számítok. Sok amatőrt ismerek, aki vérprofi szinten foglalkozik a csillagászat valamilyen ágával – hobbiból. Magam is régóta foglalkozom vele. Első naplóbejegyzéseim 1998-ból származnak, a Jupiter holdjainak állását megörökítő rajzokkal kezdtem. Előbb barátaimmal, mostanában már nagyközönséggel szoktam csillagtúrázni: kimegyünk egy, a városi fényektől védettebb helyre, és ott tartok egy égboltismereti előadást a csillagképekről, mitológiáról, a legfrissebb tudományos eredményekről. Ezekkel eléggé napirenden vagyok, buszon ilyesmiket olvasok. Mostanában kezdő asztrofotósnak mondhatom magam. Kedvenceim a napfoltok, a holdak mozgása bolygójuk körül, a Jupiter és a Szaturnusz, meg aztán ott vannak a csillaghalmazok és -ködök. Néhány nemzetközi elismerés is összejött. A Jupiter tengelyforgását és holdjainak táncát, vagyis fél éjszakát felölelő szűk tíz másodperces videómat 234 gigabájt nyers adatból raktam össze, többek között saját programokkal. Az analemma-nyersanyagból a végső kép előállításához alaposan fel kellett kötnöm a felkötnivalót, egyik legdurvább projektem volt. Szabadúszóként programozok, mostanában főleg webre, a csillagtura.ro oldalamat is saját kezűleg raktam össze.
 
Mi köze a csillagászatnak az irodalomhoz?
 
 – Elég sok. Az első sci-fi-t például az a Kepler írta, akinek a bolygók mozgását kifejező Kepler-törvényeket köszönhetjük. Az utazás toposza, az emberi jellem lehetőség szerinti nagysága vagy épp fausti kudarca az, ami ott van a csillagászatban. Ezt az ókorban is tudták, a csillagképekben rengeteg mitológiát örököltünk. Gilgames lepattintja a szerelem istennőjét, Istárt, és ezért egy égi bikával kell szembenéznie – télen látszik ez az égen, a mai Orion és a Bika csillagképben. Nyáron Hattyú képében a Tejúton repül Zeusz azon az égterületen, ahol százasával kerültek elő a más csillagok körül keringő bolygók a Kepler űrtávcsőnek hála. Ősszel Androméda története egyazon égterületen keretezi be a szabad szemmel látható legtávolabbi égitestet, az Androméda-galaxis halvány ködfoltocskáját és az emberi jellem, főleg Cassiopeia gyarlóságát. Az a fény különben még az emberi faj kialakulásakor indult el, bő kétmillió éve, hogy most a mi szemünkbe érkezzen.
 
Miféle realitásértéke lehet a mítosznak napjainkban?
 
 – Ha helyén kezeljük a mítoszokat, nagy. A mítoszok helyzetekre, történésekre, jellemekre adott válaszok és az emberi gondolkodást tükrözik – ezért valósak. Bonyolult dolgok viselkedésének az előrejelzésében segíthetnek azok a minták, amiket a mítoszok és némiképp a mágikus gondolkodás kínálnak.
 
Te mit neveznél általános értelemben vett igazságnak? Van ilyen egyáltalán?
 
 – Vannak egyszerű dolgok: hány ujjam nő a jobb kezemen – öt, és ez igaz. De nem minden ilyen egyszerű. Egy darab vasúti sín hosszáról azt mondani, hogy 21 méter 93 centi, maga után vonja a kérdést, hogy mégis mikor. Hidegben? Melegben? Mert a hőtágulás bizony dolgozik. Pedig a vasúti sín még igazán nem egy ördöngős dolog. Mindig vannak mérési hibák, sokszor kell kerekíteni. Aztán ahogy a mind bonyolultabb dolgok felé haladunk, ezek a hibák, kerekítések halmozódnak. Erre rájön még, hogy az emberi megismerés mégiscsak korlátok közé szorul. Felejtünk, hogy ne mondjak mást. Már ez a kettő is elég ahhoz, hogy egy nagy igazság ellenkezője is nagy igazság lehessen.