Idézőjelben zokogó majom




Anyám a Zokogó majmot olvasta születésemkor.

 

Ez a mondat alkalmas lehet arra, hogy valamilyen logikai következtetést vonjunk le a születendő gyermek sorsára vonatkozóan, egy mondat, amivel indítani lehetne a regényt, novellát, memoárt. Tekintve, hogy az anya matematikát tanít, ennek valószínűsége a megszokottnál is nagyobb. Csak ne lennének a premisszáim olyan pipaszárlábúak – a saját lábukon sem tudnak megállni, mint a frissen született őzikék –, mert így a konklúzió is esendő lesz, de valahogy mégis elkezdődik.

 

Könnyen születtem. Aztán minden nehéz lett. Ha nehezen jövök a világra, könnyebb lenne most? Vajon miért pont egy zokogó majom hüppögött létezésem ünnepélyes kezdetén?

 

Félek, hogy ennek semmi jelentősége nincs, és akkor nem tudom folytatni a történetet, félek, hogy anyám csak hirtelen felkapott egy könyvet, ami a keze ügyébe került, mert egyszerűen szeret olvasni és kész. Akkor még nem tudtam elképzelni, milyen a várakozás öröme, amit egy új könyv megjelenése jelent, és ez olyan, akár az új élet, ahogy frissen kikerül valamilyen nagy kezdőbetűs nyomdából. Anyámat végre nem zavarja senki és semmi, nem kell bajlódni a testvéreimmel, apámmal, csak éppen engem kell e világra hoznia, mellette mindig ott van a könyv, ha nagyon fájna, ha nagyon örülne, vagy csak máshová vágyakozna. De nem hiszem, hogy véletlen lett volna a választása, mert éppen abban az évben jelent meg a regény, amikor már nagyon várt engem, és ő mindig figyelemmel kísérte az irodalmi újdonságokat.

 

Mondhatjuk úgy, hogy ezzel a könyvvel a kezemben születtem. Később, tipegve gyakran rátaláltam a könyvespolcon, kihúztam a szorosan összepréselt sorból, nézegettem színes borítóján a cirkalmas grafikát, megkóstoltam, szagolgattam, míg áthuppantam egy álomvilágba. Valami miatt otthonos, de ugyanakkor még ismeretlen érzelmek kavalkádja volt ez a titok, a művészet titka oly izgalommal telítette meg gyerekkoromat, hogy állandóan átjártam a valóságon, mint egy ajtón.

 

Deduktív dadám a költészet lett, mielőtt még olvasni tudtam volna, otthonom a könyvespolc, és alig vártam, hogy elérjem a legfelső sort. Annyira feszített ez a titok, hogy csak a betűk érdekeltek, egyenként gyűjtögettem össze őket, mint az elhagyott morzsát, remélve, hogy valahova visszavezetnek, ki az ismeretlen erdőből, és csak mentem az ösvényen, kizárva a félelmet, ami abban az időben mindent és mindenkit átitatott. Fanatikusan követtem a betűk vadnyomát, és megbocsáthatatlan bűnnek tartom ma is nagyobb testvéreim kegyetlen játékát, amikor nem árultak el egy-egy betűt.

 

Aztán egyszer csak olvastam. Hát ilyen az, amikor beszámolnak a halálközeli élményükről a visszatérők? Ilyen az, amikor minden más értelmet nyer? Annyi fény ömlött be sötétkamrámba, hogy minden addigi emlékem elégett.

 

De mi történt velem, hogy itt állok a Sánta angyalok utcai villamosmegállóban, és egy plakátból kilengő, nyikorgó cégér hangja borzolja bőrömet, mintha egy csehszlovák westernfilmben lennék?

 

Ezen a ponton már minden logikai modell túlfut a felszállópályán, megállíthatatlanul, mint egy eltérített repülőgép, száguld az idő, nekifeszül a jelenvalónak.

 

A valóság a terrorista, vagy a képzelet és a látomások akarják eltéríteni a történést? A pilóta dönt: kinyírja a gépeltérítőt, majd kényszerleszállást hajt végre a villamosmegállóban.

 

A négyes-hatos utasvárójában világító óriásplakáton hirdetik, hogy a bulinegyedben megnyílt egy új kocsma, nevét a híres regény ihlette, cégére egy zokogó majom. Hipszter hely, benne van a turiszt gájdokban is, hát menjünk oda, irány a Sánta angyalok utcája. Négyen el is indulunk, ketten később csatlakoznak, a hely egész jó, a murva ropog a lábunk alatt, ahogy odamegyünk a pulthoz és kérünk mindannyian egy fröccsöt. Fura, izgága, kajlafülű pincér szolgál ki minket. Aztán megjelennek a többiek is, mondom a haveroknak, hogy itt az egész lumpen társaság, de ők furcsán néznek rám, mintha nem látnák őket. Pedig benne vagyunk. Mindannyian benne vagyunk valamilyen regényben, novellában, csak éppen most nem egyszerre, nem ugyanakkor és nem ugyanabban a történetben. Vagy mégis?