Ifjú kultúrmissziósok Szatmárnémetiben




Maréknyi irodalomkedvelő gyűlt össze január 20-án, pénteken este a szatmárnémeti MusiC’at Caffe & Pubban, ahol Fischer Botond, Horváth Benji, Márton Evelin, Papp Attila Zsolt és Serestély Zalán olvasta fel verseit, elbeszéléseit. A felolvasással egybekötött kötetlen beszélgetés társszervezője az Erdélyi Magyar Írok Ligája volt.

 

 

 
Papp Attila Zsolt, a Helikon szerkesztője és egyben az esemény moderátora miután néhány mondatban bemutatta az est főszereplőit, a rendezvény fantázianevéhez hűen („Az áttetsző idő terében”), egy kis időutazásra hívta a hallgatóságot. Felelevenítődött a lap múltja és az évek alatt alakult irodalmi irányvonalai, ezután pedig nagyon hamar jutottunk el a jelenig és innen a verselés egy viszonylag új műfajához, a slamhez.
 
Amilyen népszerű ez a műfaj napjainkban, olyannyira megosztó is, hiszen nem mindenki ért azzal egyet, hogy elfogadható-e irodalomként vagy sem.

 
 

 
Van-e létjogosultsága az irodalmi műfajok között a slam poetrynek?

Ahogy azt Horváth Benji, a Helikon ifjúsági mellékletének, „mini folyóiratának”, a Pavilon 420-nak (régebb Serény Múmia és A nagy Kilometrik címen volt ismert) szerkesztője elmondta, a slam poetry egy olyan szöveg alapú, részben irodalmi műfaj, amely magán hordoz számos más műfaji sajátosságot is. Költészet, ami szorosan kapcsolódik az előadó-művészethez és közösségi élményt ad, hiszen hallgatóság nélkül nem jöhet létre.
 
Amint azt megtudtuk, januárban egyedülálló módon, slam poetry rovatot indított a Helikon folyóirat, így a jövőben, havi rendszerességgel jelennek meg hasábjain a slamről tanulmányok, esszék és konkrét szövegelemzések is.
 
 

 
A közeg, ami meghatároz…

A nagykárolyi születésű, Fischer Botond nem is annyira meglepő megállapítással élt, miszerint nehéz úgy bármilyen kultúrmissziót végezni, ha az ember „ellenséges közegben él”, hiszen ez meghatározó mind alkotói tevékenységére, mind közérzetére. Személyes példákat felhozva, sem Szatmárnémetit, sem Nagykárolyt nem érzi jelenleg igazán olyan helynek, ahol „könnyű dolga lenne”, így az innen való továbblépés gondolata mostanság erősen foglalkoztatja.
 
 


 
Papp Attila Zsolt szerint önmagában az, ha az ember egy nagyvárosban, egy kulturális, irodalmi pezsgésű helyen él, nem feltétlenül biztosíték arra, hogy „jó helyen is van”, hiszen az életmód, az életkörülmények és, hogy milyen viszonyokat alakít ki, éppúgy befolyásoló tényezője lehet ennek a bizonyos „missziónak”.

 
 
 
A fotókat Barakonyi Gergő készítette.

 
 
 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter