„Íme, hát megleltem hazámat” – Bereményi Gézát köszöntötték a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten




A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét első napjának estéjén zsúfolásig telt a Bánffy-palota udvara. Az érdeklődők a Könyvhét díszmeghívottja, Bereményi Géza a köszöntésére, illetve a vele való beszélgetésre érkeztek. A meghívottat Demeter András István és Mile Lajos köszöntötték, majd Nyáry Krisztián vezette az író-olvasó találkozót.

 

A beszélgetés elején Nyáry Krisztián elárulta, hogy ő is, ahogy a generációjából sokan, a díszmeghívott dalszövegein nőtt fel, még ha sokáig nem is Bereményi Géza nevét társította hozzájuk. A Magyar Copperfield című regényben úgy tűnik Nyáry számára, mintha Bereményi „visszavenné” az életét, amit addig dalszövegekből, filmekből megismerhettünk. A meghívott elárulta, hogy tulajdonképpen már rég meg kellett volna írnia ezt a regényt, de csak most jött el az ideje, és a szövegben nem csupán önmagáról, hanem arról a korról is látképet akart adni, amelyet gyermekként megélt.

 

 

Fotó: Kolozsvári Ünnepi Könyvhét / Facebook

 

A közönséggel Bereményi Géza rengeteg személyes történetet osztott meg – részint a már megjelent, részint a még folyamatban lévő, önéletrajzi regényével kapcsolatban. Megtudtuk többek között, hogy kamaszkori eseményeit a tanári karon belül végbemenő változásokon keresztül tudja felidézni. Ezek következtében került el Pápára kollégistaként, ami váratlan módon a megmenekülést és szabadságot jelentette számára. Elmesélte azt is, miként idézte fel legelső emlékét: igazán mélyre kellett ásnia, amikor eszébe jutott nagymamája, az első ember, akit felfedezett magának. Első emléke az, ahogy épp tisztába teszi őt, és miközben fölé hajol, kibontott haja csiklandozza a hasát. Nyáry azon kijelentésére reagálva, miszerint regényében úgy tágul fokozatosan a világ, ahogy a gyermekelbeszélő felnő, elmesélte, hogyan várták esténként haza nagyapját (aki érkezésekor mindig villanyt gyújtott rájuk), hogy milyen viszonyt ápolt a ház többi lakójával, és hogyan ismerkedett meg a szavakkal és azok jelentésével. Óvodás emlékeit felidézve kiderült, hogy először apácák voltak az óvónői, majd mikor őket hirtelen leváltották, akkor kezdődött meg az óvodások szovjet marxista elméletekre való indoktrinációja: bevezették a gyerekeket a korabeli társadalmi ellentétekbe és ideológiai harcokba.

 

Nyáry Krisztián kiemelte, hogy a regény egyik fő vonulatát bizonyos értelemben Bereményi nevelőapjához fűződő viszonya adja. Bereményi nem állítja, hogy a regény megbocsátásregényként lenne értelmezendő, de ellenkezőjét sem. Annyit még hozzátett, hogy a nevelőapjával való viszony és a vele átéltek világnézeti kiképzésnek számítottak. Bizonyos értelemben ebben is kapcsolatban áll Bereményi Charles Dickens Copperfield Dávid-hősével (ami a regény címét is ihlette), akinek szintén egy nevelőapa és egy gyanútlan, csacsi édesanya jutott.

 

Bereményi Géza továbbá azt is megosztotta, hogy milyen érzés volt számára első novelláskötetének megjelenése. Az akkor még csak 24 éves írót behívta magához Sík Csaba, a Magvető Könyvkiadó szerkesztője. Azonban még mielőtt elért volna annak irodájába, már Pata Imre irodalomtörténész a liftben elmagyarázta neki négy-öt emeletnyi pillanat leforgása alatt, hogy fiatal íróként az a feladata, hogy a magyar közgondolkodást visszavezesse Istenhez. Ezt követően a folyósón Kardos Györggyel – az akkori igazgatóval – találkozva meghallgatta annak reggeli rutinját, hogy hogyan válogat a szerkesztő egy forró kád vízben ülve a kéziratok között. Sík Csaba irodájába érve még elhazudta, hogy persze, többen vannak ők, „fiatal írók” – miközben tudta, hogy rengetegen disszidáltak már –, majd mikor kilépett az azóta lebontott épületből, megfogadta, hogy soha többet egy sort se fog leírni magyarul. „Impotens lettem irodalmilag, így lettem filmes” – vallotta be, és így tért át arra, hogyan vált forgatókönyvíróból rendezővé Nemeskürty István ajánlására.

 

A beszélgetés végéhez közeledve Bereményi elmesélte azt is, hogyan hallott először a nyaranta indiánosdit játszó Cseh Tamásról az akkori barátnőjének köszönhetően, majd rá egy évre miként keveredtek egy társaságba, amikor a rajztanár-énekes őt besúgónak hitte (nem sokkal később mégis összeköltözött vele). Szó esett Cseh Tamás felfele ívelő karrierjéről, a paktumukról, miszerint nem árulják dalaikat, az alkuról, amely rávette Cseh Tamást, hogy visszatérjen Bereményivel Franciaországból (amennyiben játszhat Gyurkó László színházában), és arról is, hogyan tagadta le Cseh Tamás a Fehér babák című dalszöveget minden esetben, ha arról esett szó, ki a dalszövegeinek a szerzője – más szövegekkel ellentétben.

 

Amikor Nyáry erdélyi kötődéseiről érdeklődött, megtudtuk, hogy nevelőapjának, de édesapjának is vannak erdélyi felmenői, többek között Vetró Artúr szobrász, illetve annak szintén szobrász fia, Vetró András. A kolozsvári kötődéshez kapcsolódva Nyáry Krisztián a megjegyezte: „Most pedig te vagy a Kolozsvári Könyvsásár legfontosabb díszvendége, ami a legfontosabb (és jelenleg egyetlen) magyar könyvvásár”. A díszvendég erre reagálva egy József Attila-idézettel zárta a beszélgetés: „Íme, hát megleltem hazámat”.