In memoriam Jakobovits Miklós




Halálának negyedik évfordulóján, 2016. december 16-án nyitották meg Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK) Jakobovits Miklós első székelyföldi életmű-kiállítását. Az ebből az alkalomból készült katalógusban több mint száz színes reprodukciót találhatunk.

 

A nagyszabású tárlatot éppen abban az intézményben szervezték meg, amelynek létrehozásában Jakobovits Miklós képzőművésznek, a Barabás Miklós Céh egykori elnökének főszerepe volt.  A kiállításnak Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész volt a kurátora, aki a katalógust is szerkesztette.

 

Jakobovits festményeit, kerámiáit, szobrait mindvégig a keresés, az anyaggal, színekkel és textúrákkal, azok különböző minőségeivel, lehetőségeivel való kísérletezés, játék hatja át a figuratív alkotásoktól a teljesen elvont képtörténésekig.  Képeinek konkrét tárgya legtöbbször ürügy – kiindulópontja a fizikai valóságtól való elrugaszkodásnak. Bár témái, formái gyakran sorsszerűen ismétlődnek, jelképekké hatalmasodnak, mindig túl is mutatnak tárgyszerűségükön.  Ugyanakkor szembetűnő tárgyválasztásának egyszerűsége, formáinak homogén felületektől való határozott elkülönülése, magukbanvalósága. Sokszor már nem is festett, vésővel, spaklival dolgozott, égetett, hogy olyan változó helyzeteket, körülményeket teremtsen, melyek hatására teljességükben be nem látható képi ritmusok, organikusan alakuló plasztikus rajzolatok, architerktúrák, színhatások jöhettek létre.  Ezek a képben rejlő lehetőségek szenvedélyesen foglalkoztatták. A teremtő folyamatok lázban tartották, és amit művelt, azt gondosan dokumentálta is,  a márványpor, a tégla, a homok, a rézreszelék által elnyerhető textúrákat, alakzatokat, árnyalatokat.

 

A legegyszerűbb formákból úgy hív elő monumentális hatású képeket, a kétdimenziós formák repedésein úgy szivárog be a múlt, úgy nyílik meg a tér, mennek végbe leheletfinom változások, jönnek létre szebbnél szebb variációk, hogy az alkotási folyamat beteljesedését jelentő kép vagy  képtárgy szinte másodlagossá válik. Annak ellenére, hogy anyagukat és ötvözeteiket tekintve legtöbbször nagyon időtálló alkotások ezek, azokat a múlékony folyamatokat hozzák közel, amelyekkel megalkották őket.  Művészetével kapcsolatban a metafizikus festészet juthat eszünkbe. Úgy hív elő univerzális összefüggéseket, a különböző anyagokkal való elmélyült foglalatosságai révén úgy próbálja megfejteni azok titkait, alkotásai úgy nyitnak kozmikus,  ősi, mágikus dimenziókat, hogy közben nagyon személyes történetekről vall.

 
 

Hangszerek

 

 

Kapu

 

 

A ritmus csendje

 

 

Cím nélkül

 

 

Várakozás

 

 

Harmónia

 

 

Kék egyensúly

 

 

Akt

 

 

Távoli emlék

 

 

Az anyag titka

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter