Irodalmi szalon Csender Leventével
A bukaresti Irodalmi szalon beszélgetéssorozat következő meghívottja Csender Levente, Jószef Attila díjas magyar író, akivel Constantin Piştea krónikás beszélget a Publishing Hungary program keretében a Next Page Kiadónál román nyelven is megjelent Odată trebuie spus /Egyszer majd el kell mondani című novelláskötetéről. De szó lesz a szerzőnek az Előretolt Helyőrség Íróakadémia kiadónál szintén 2017-ben kiadott Örök utca című legújabb novelláskötetéről is. Az est vendége Tóth Viktor dzsesszzenész, a magyar jazzélet egyik legsokoldalúbb figurája, aki dinamikus, mégis érzékeny játékmódjával zenei megnyilvánulásaiban a pillanat energiáját kívánja megragadni.
Helyszín: Balassi Intézet (Str. Gina Patrichi nr. 8.)
Időpont: február 22. csütörtök, 19 óra
Csender Levente, 1977-ben született Székelyudvarhelyen, 1991 óta Magyarországon él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar-kommunikáció szakán végzett. Novelláit spanyol, szlovák, bolgár, szlovén és román nyelvre fordították. József Attila-díjas.
Kötetei:
2017 Örök utca, novellák, Előretolt Helyőrség Íróakadémia
2017 Odată trebuie spus, román nyelven (Next Page kiadó, Bukarest) ford.: Bara Hajnal
2015 Egyszer majd el kell mondani, válogatott és ráadás novellák, Magyar Napló kiadó
2014 Un dia habra che contarlo, spanyol nyelven (Silueta kiadó, Miami) ford.: Ferdinandy György, Maria Teresa Reyes, Sebastian Santos Petroff
2013 Murokszedők, novellák, Magyar Napló kiadó
2010 Fordított zuhanás, novellák, Magyar Napló kiadó
2006 Szűnőföldem, novellák, Magyar Napló kiadó
2003 Zsírnak való, novellák, Magyar Napló kiadó
„Két napja nagyapa az emlékezetbe költözött. Kiszállt a földi idő gyötrő fogai közül az örök időbe, a változatlan teljességbe, ahonnan földi útjára indult. Letette a terhet, amit eddig cipelt, bele abba a mérlegbe, amelybe minden belefér, megmérik, aztán döntenek: föl vagy le. Belekerül meghurcoltatás, börtön, mindkettőt ártatlanul szenvedte el, csak mert soha nem a győztes oldalon állt, hiszen nem alkudott. Egyenes háttal menetelt át az életén. A pap felrója majd, hogy nem járt templomba. Talán voltak titkos nőügyei, de lényeges kérdésekben nincs kétség. A mérlegben minden benne van, nincs már titok, átadta a döntés jogát és felelősségét nálánál sokkal nagyobb hatalmaknak, ahol elfogultság nélkül ítélnek majd. Ő nem szól, nem szólhat, csak vár és elfogad. Mi meg szokás szerint búcsút veszünk tőle ma a rokonokkal, koszorúval, pálinkával és kaláccsal. És ez így van rendjén.”
Csender Levente: Tranzitváró, részlet
Megosztás:
