Janovics-könyv, három nyelven




“Volt két filmgyáram, az ország minden részében 26 mozim, az Unió utcában két házam, az Attila úton kilenc házam.” Nem egy magyar nábob vagyonsoroló szavai ezek. Illetve igen, csak éppen nem a magyar ugart uraló nagyúré. Hanem a(z) (erdélyi) magyar színház és (néma)film kiemelkedő alakjáé, az „erdélyi Hollywood” megteremtőjéé. Janovics Jenőről van szó, természetesen. Az idézett részlet pedig Zakariás Erzsébet Janovics, az erdélyi Hollywood megteremtője című kötetéből származik.
 
Furcsa szülemény ez a könyv. Szakmai berkekben (a filmes szakmára gondolok) elég sok szó esett arról az utóbbi 25 évben, hogy Jordáky Lajos 1980-as Az erdélyi némafilmgyártás története című könyve óta gyakorlatilag nem született Janovicsról alapos, átfogó monográfia. Pedig az a kötet mára már több sebből vérzik, elavult, helyenként pontatlan, ráadásul, ugye, kizárólag Janovics filmes tevékenységére összpontosít. Hol van még a korszakalkotó színházi rendező, színész, igazgató és irodalmár életét-művét tárgyaló masszív szegmens.
 
janovics-konyv-zakarias-erzsebet-borito
 
Persze, jegyzem meg sietve, megjelentek azóta témába vágó könyvek. Ott van mindjárt a legrészletesebb, ha nem is a legtudományosabb, maga Janovics Jenő tollából. A Hunyadi téri színház című vaskos kötetet Kötő József szerkesztette, és a Komp-Press Kiadó gondozásában jelent meg 2001-ben. Aztán a Balogh Gyöngyi és Zágoni Bálint szerkesztette A kolozsvári filmgyártás képes története című album. Aztán Zágoni Bálint Janovics Jenő, a magyar Pathé című kiváló, 2011-es dolgozata, ami ugyan nem könyv, hanem dokumentumfilm, de ez a tény mit sem von le az opusz jelentőségéből. Ezek a munkák mind igyekeztek egészíteni a képet, tömködni a Janovics-tablón helyenként tátongó lyukakat, s hadd tegyem hozzá, sikerrel.
 
És akkor itt van ez a könyv. Nem alaposabb, részletesebb, mint a Jordáky vagy a Janovics, nem színesebb mint a Balogh-Zágoni páros albuma. Feltehető a kérdés: akkor minek? Nézzük.
 
Mindenekelőtt, a kötet sorra veszi Janovics legjelentősebb szerepeit. És itt nem a színházi vagy filmszerepekre gondolok, hanem a magyar és európai kultúrában játszottakra. Fejezetenként tárgyalja a színész, az irodalmár, a színházépítő, a színházi rendező és a filmes alkotó történetét, teljesítményét. Vagyis rendszerez. És ez fontos, hiszen aki rövid, pontos és áttekinthető leírást szeretne olvasni a Direktorról, annak éppen ez a könyv való a kezébe. Sőt, tekintettel arra, hogy a szerző utánajár a dolgoknak, középfokú janovicsológiai vizsgával rendelkezők is találhatnak benne csemegét. Janovics (kevésbé jelentős) irodalomtudori tevékenysége például talán újdonságként hat azok számára, akik korábban csak a színházi és filmművészeti tevékenységéről hallottak.
 

Janovics Jenő Sárga csikó című filmjének forgatási jelenete

Janovics Jenő Sárga csikó című filmjének forgatási jelenete


 
Aztán a szöveg nyelvezete. Nem annyira túlfűtött, mint A Hunyadi téri színház személyes, helyenként szenvedélyes hangvételű folyama. De nem is annyira száraz, tárgyias, mint a Jordáky-könyv tudós adathalmaza. A szerző megtalálja az egyensúlyt a sztori, a szubjektív vélemény és az információközlés között, ami, ha belegondolok, nem is olyan egyszerű.
 
Végül hadd álljon itt a kötet legfőbb erénye. A bevezetőben olvasható, hogy a dolgozat tulajdonképpen román kezdeményezésre született. A 2012-ben alakult SHIFT – Transilvania Art Group egyesület rendezvénysorozattal szerette volna megünnepelni a kolozsvári magyar filmgyártás 100. évfordulóját. A valamiféle konszenzus az évfordulót 2013-ra időzítette, ugyanis egy évszázaddal korábban forgatták le az első kolozsvári némafilmet, a Sárga csikót. A rendezvénysorozat ugyan nem jött létre, viszont a Janovics-könyv meglett. Mégpedig – és most jön a lényeg – három nyelven: románul, magyarul és angolul. Tulajdonképpen ez a kötet legfontosabb hozadéka. A szerző, az anyag gondozója (Andreea Iacob) és a fordítók háromféle „nyelvi” célközönséget lőttek be. A magyart a fent említett karakterisztikákkal lehet megfogni, illetve azzal, hogy a kötetben szerepelnek olyan adalékok (szövegrészletek, fotók, plakátreprodukciók), amelyeket a korábbi kötetekben nem tanulmányozhatott az olvasó. A román és pláne az angolul olvasó (vagyis nem-magyar és nem-román) beavatatlanok számára (és élek a gyanúperrel, belőlük van több) ez a könyv valóságos reveláció lehet. Hiszen arról szerezhetnek tudomást, hogy élt itt egy ürge, aki csinált egy hatalmas színházat, aztán egy, a saját korában versenyképes filmipart, filmművészetet. És ez az ürge magyar volt (meg zsidó), de ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) remekül együtt tudott működni a román szakmával, ha érdemesnek látta, vagy bizonyos helyzetekben szükség volt az együttműködésre.
 
A román, magyar és angol nyelvű szöveg három hasábban jelenik meg az oldalakon, ami első olvasásra visszatetsző. Folyton lapozni kell, ha ugyan az olvasó nem megszállott nyelvész, aki minduntalan összeveti a fordításokat az eredetivel. Ám ahogy a szöveg halad előre, ez a kellemetlen szerkezeti disszonancia eltűnik. Mindent összevetve, korrekt munka Zakariás Erzsébet könyve. Nem tör nagyra, nem akar tovább nyújtózni, mint amilyen hosszú a takaró, és így telitalálattá válik. Bárki emberfiának érdemes elolvasni. Mert hosszúnak se hosszú. Egy nyelven legalábbis.
 
Zakariás Erzsébet: Janovics, az er­délyi Hollywood megteremtője / Jano­vics, creatorul Hollywood-ului transilvan / The Creator of Transylvanian Hollywood. Tracus Arte Kiadó, Buka­rest, 2014.