jocó




I.

második osztályban épp anyák napjára készültünk.

rózsaszín kartonokból vágtunk ki papírszíveket,

a közepébe írtuk, a tábláról másolva:

a legjobb édesanyának.

kivéve persze Jocót, akinek már rég meghalt az anyukája,

és ilyenkor csúszdázhatott az udvaron.

borzasztóan irigyeltük mind. dühösen üvöltöttem a szólómat

az ’orgona ágá’-ban.

 

II.

szeret egy lány, egész tehetséges ebben, és én

nagyra tartom ezért. kíváncsi vagyok, hogyha feleségül veszem,

lesz-e jó anya annyira, mint azé a Jocóé,

hagyja-e csúszdázni majd a fiunkat.

 

az ablakunk egy játszótérre néz,

új anyák és új jocók.

sok évvel ezelőtt, akkor, májusban anyám megkért,

hogy vigyem le a szemetet, és láttam a nejlonok és tojáshéjak

közül kikandikáló papírszívet. most én kérem meg a lányt erre,

hogyha szerelmet nem is, hálát legalább érezzek valamiért.

a kommunális hulladékot a mászóka mellett kell kidobni,

a játszóteret felújítják, ő fűzőt visel.

szép lány, gerince a csúszda íve.

 

 

 

Vida Kamilla: 1997-ben született Pécsen, jelenleg a budapesti ELTE magyar szakos hallgatója.