KEZDÉS ELŐTT




 

Hogy is magyarázzam el neked,

ennyi, fel van számolva minden, mégis üldöz,

és szeretem, ki vannak tárva a kapuk,

mégis sötétség van ezen az udvaron,

holnapig még online, még minden a régiújban,

tegnaptól más szemekkel nézek a bűneimre,

mégis nehéz, mégis elhallgatok.

 

Ritmusban álmodok és rádióhullámokban

én is, árapályban jönnek a deuszok,

az exek és a machinák, egyik sem teljes,

egyik sem csak az enyém, a jövő skarlátvörös,

mérges felhőkben pusztít, mégis megejtően szép.

 

Lennék következetes, aztán mégis a káosz

félholdja uralkodik, ahogy leereszkedem

ugyanazon az úton, ugyanazzal a szorongással,

maradok, mert még mindig történhet valami,

fáradt szemek, hétköznapi cirkusz, rögtönzött

hadműveletek, egyik a másik után siratja

szíve körül az olvadó jégtáblákat.

 

Eljátszani újra, hogy semmi nem hiányzik

vagy eljátszani az érzést, hogy most másképp

csinálunk mindent, meggyőzni magam,

hogy ott születik meg a világ, ahol éppen

meggyőzöm magam róla, hogy ennyi,

minden vonal egyenlő, minden vonal

máshova vezet, minden vonal találkozik.

 

Végül is szépen rohad a világ, pont jókor

élünk, ha történelmet ismétlünk,

azt VR-ban tesszük, és éjjel, amikor

aludni kéne, a jeleket keressük

önképünk pislákoló neonjaiban,

mintha időt akarnánk nyerni kezdés előtt.