Ki mit írna egy kombájnvezető utolsó napjáról? Helyszíni prózaírás a Bulgakovban




A XI. Kolozsvári Magyar Napok utolsó napján került sor a helyszíni prózaírásra a Bulgakov teraszán, az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében. Ennek az eseménypontnak már hagyománya van, hiszen minden évben felkérnek néhány szerzőt, akik a helyszínen, egy adott formában kell írjanak szövegeket. Tavalyhoz hasonlóan idén is prózaírókat kértek fel, a szövegek témáját pedig a közönség adta meg egy-egy szerzőnek.

 

 

 

Az idei szerzők Fischer Botond, Serestély Zalán és Zsidó Ferenc voltak, az esemény házigazdája pedig Karácsonyi Zsolt volt. Az idei forma, amiben a szerzőknek alkotni kellett a tollrajz volt, melynek lényege, hogy egy jellem, élethelyzet, hangulat rövid, frappáns leírását foglalja magába. A rövid felvezető után rögtön jöttek a bátor jelentkezők, a tollak sercegtek. A közönség hűsölt az árnyékban a limonádéját szürcsölgetve a maszkja alól, miközben a három szerző az alkotás folyamatától izzadt.

 

 

 

Karácsonyi Zsolt sportriportereket megszégyenítve figyelt és jelezte, amint egy szöveg elkészült, ezzel buzdítva a közönséget, hogy újabb feladatot adjanak a szerzőknek. A lelkesítés jól működött, egymást váltotta a közönség a szerzők előtt. Összesen tíz szöveg született másfél óra alatt, amit a szerzők fel is olvastak, említve, hogy kinek a kérésére és milyen témára írták.

 

 

 

Volt, aki szavakat adott meg, amelyeket bele kellett fűzni a történetbe, volt, aki konkrét témát. Serestély Zalán például egyik szövegében arról kellett írjon, mi ihleti meg őt, ami nehéz kérdésnek bizonyult, hiszen azt könnyebb volt megírnia, mi nem képes ihletet adni. Fischer Botond is kapott egészen különleges témát, egyik szövege arra a kérdésre kellett választ adjon vagy keressen, hogy milyen hatással van az emberekre az egyenes vonal, és mi milyen hatással vagyunk arra. Zsidó Ferenc ehhez képest egészen konkrét témát is kapott, mint a bútorszállítás. Ezen kívül volt, akiket a trianoni lidércnyomás, vagy Erdély visszacsatolása foglalkoztatott a közönség soraiban. A szerzők elmondásuk szerint, ha lehet kerülik az ilyen témákat, hiszen túl nagy fa a fejszéjükhöz. Ezen kívül még a vírushelyzet és a maszkviselés is terítékre került, valamint egy kombájnvezető utolsó, nyugdíjazás előtti napja.

 

 

 

Aki nem tudott részt venni, annak sem kell nagyon szomorkodnia, hogy lemaradt valamiről, hiszen az itt született szövegek hamarosan olvashatóak lesznek a Helikon hasábjain.

 

 

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra