Ki volt a hunyó? Bemutatták André Ferenc Bújócskaverseny című kötetét




Zoknik lepik el a Bánffy palota udvarát, sorakoznak szépen a színpad előtt, keresve a párjukat, mi pedig az ülőhelyet. A zoknik azt rebesgetik, globális Bújócskaversenyt hirdettek. Lássuk hát a szabályokat, először is kell két moderátor (Kristály Bea és Ferencz Zsolt), kell egy szerző (André Ferenc), egy színész, aki a zoknik hangján szól (Bálint Előd), és nem utolsó sorban egy lelkes kiadó, ami eljuttatja a zoknik szavát az emberekhez.

 

Berke Krisztina a Koinónia kiadótól elmesélte, hogyan is született meg a Bújócskaverseny két másik könyvvel együtt, ugyanis Erdélyben talán először adtak ki könyvet közösségi könyvkiadás által. Kristály Bea ennek kapcsán arról kérdezte a szerzőt, hogy mivel még az események sűrűjében jött létre a könyv, hogyan jött hozzá az ihlet, valamint, hogyan fogja befolyásolni a következő időszakban megszülető művek témáját? André Ferenc csúnya állatként jellemezte az inspirációt, majd kifejtette, hogy kifejezetten örült a bezártságnak, hiszen így volt ideje végre magával is foglalkozni és hasznosan eltölteni az időt. Eleinte csuklógyakorlatokat írt, nem volt célja a járványról írni, hanem azt kereste, hogy hogyan lehet társadalmi hasznunk a létezésen kívül. A munkahelyén, a BOLD kreatív ügynökségnél munkatársaival társadalmi célú hirdetéseket készítettek. Így jutott el lassan addig a gondolatig, hogy a bezártság leginkább a gyerekeket és szüleiket viseli meg, a mese pedig segíthet befogadhatóbbá, elfogadhatóbbá tenni a helyzetet. André elmondta, rengeteget olvasott olyan szerzőktől, akik gyerek és ifjúsági irodalommal foglalkoznak, például László Noémitől, Weöres Sándortól, Lackfi Jánostól, hogy megtalálja a megfelelő módját annak, hogy mit tud kezdeni a nyelvvel. Fontosnak tartotta, hogy mind a gyerekek, mint pedig a felnőttek számára élvezhető legyen a szöveg.

 

 

 

Eleinte csak kisebb versek megírása volt a terv, de aztán elkezdtek a szövegek együtt mozogni és összeállni. A szerző párhuzamosan dolgozott a szövegeken és készültek hozzájuk az illusztrációk, melyek kölcsönösen inspirálták egymást. A vebdesignt Kovács Kata készítette a szövegekhez, ami arra mutatott rá, hogy az online, digitális felületeket mennyire jól lehet használni arra, hogy új energiát adjunk az irodalomnak. A kötet szerkesztésénél Balázs Imre József működött közre.

 

 

 

A Bújócskaverseny szövegéből hangoskönyv is készült, mely Bálint Előd színművész közreműködésével jött létre. A két moderátor elmesélte, hogy ők is próbálkoztak a rádiónál felolvasni a szöveget, de nem jártak sikerrel, hiszen rengeteg a karakter és nehéz mindegyiknek külön hangot adni, ami Bálint Elődnek viszont sikerült. Egy rövid felolvasás által magunk is megbizonyosodhatunk erről. Bálint Előd elmondása szerint külön hangsúlyt fektetett a felvételek elkészülésekor arra, hogy minden karakter elkülönüljön egymástól és saját hangja legyen, mert szerette volna, ha vicces lesz a hanganyag. André számára élmény volt, ahogyan karakterei megelevenednek, még ha nem is úgy képzelte el őket, amikor megírta a történetet.

 

 

 

Ezt követően a Kristály Bea kiemelte, hogy kedvenc szereplője Zokkemberg volt, aki mindent tud és lát, de ugyanakkor olyan karakterek is helyet kaptak a könyvben, mint az elnök, akinek nincsenek eredeti ötletei. A karakterek beszédesek, aktuális problémákra mutatnak rá, amelyekről a gyerekeknek nem szoktunk beszélni. A szerző ezzel kapcsolatban elmondta, hogy fontosnak tartotta olyan dolgokra rámutatni, melyek körülvesznek minket a világban, hiszen szép dolog tudni az összes dínó nevét, de kevésbé hasznos. Köznyelvibbre átfordítva lehet a gyerekeknek beszélni olyan témákról is, amelyek gondolkodásra késztetik. Az eddigi visszajelzésekből pedig az látszik, hogy a gyerekek élvezik és kérdezősködnek. A világ alakította a történetet, André Ferenc pedig reméli, hogy a történet is alakítani fogja a világot. Ezzel az optimista zárszóval rekesztették be a beszélgetést, valamint meglepetésként egy zenei momentum „csak azért is” reményre és kitartásra buzdította a közönséget.

 

 

Fotó: Radu Norbert / Kolozsvári Magyar Napok