„Kicsit kintlét, kicsit bentlét” – Tompa Andrea könyvbemutatójáról




Tompa Andrea különböző időn és téren átívelő hazákra próbál meg ablakot nyitni regényeiben, legújabb kötetében a jelenkorihoz érkezik – ezekkel a gondolatokkal kezdte a beszélgetést Vig Emese a Transindex Könyvestéken, július 16-án a Tranzit Házban. A szerzőt emigrációról, megérkezés és meg nem érkezés történeteiről kérdezte legújabb kötete, a Haza kapcsán.

 

Tompa Andrea megosztotta a jelenlévőkkel, régóta tervezte megírni ezt a kötetet, de eddig még nem érett meg az idő benne. Előbb saját hazaviszonyát kellett elrendeznie önmagában, rendetlenségből ugyanis nem lehet prózát írni. A szerző tanulmányai miatt költözött Erdélyből Magyarországra, majd ott alapított családot. Elmondása szerint otthonra talált kint, bár kezdetben nehéz volt levetkőznie azt a fajta bezárkózottságot, amelyet a kisebbségi létből adódóan vitt magával. Ingázásként definiálja életét, a család Magyarországhoz, a munkahelye és gyökerei Erdélyhez kötik.

 

 

Tompa Andrea könyvbemutatója a Tranzit házban. Fotó: Transindex.ro

 

Vig Emese arra volt kíváncsi, mennyiben segítette őt ez az életforma a regény létrejöttében? A szerző szerint ez a „kicsit kintlét, kicsit bentlét” termékenyen hozzájárult a kötet megírásához, ez a világok közöttiség biztosította azt a tágas perspektívát, amellyel a témához közelít. Számára az „emigráns” nem egy terhelt szó, hanem történés, ő pedig ezekre kíváncsi. Az érdekli, hogyan jön létre az elmenetel, mikor „érkezik meg” az, aki elmegy, és hogyan zajlik a visszatérés. Sok kis élettörténet gyűjteménye a regény, amelynek alaphelyzete egy osztálytalálkozó. A történetek megírásával kapcsolatban a szerző elárulta, rengeteg szociológiai kutatást olvasott emigrációs tapasztalatokról, számára leginkább az életút-mintázatok voltak fontosak, két világ egymáshoz való viszonya érdekelte őt. Célzottan karakteralkotáshoz csupán egy amerikai fizikust keresett fel, így markáns vagy éppen töredékes szereplőinek nagy része elutasítja a referenciális olvasatot.

 

A címválasztással kapcsolatban Vig Emese megjegyezte, merész döntés volt. Tompa Andrea szerint a jó címet nem lehet keresni, annak valamikor menet közben kell kikristályosodnia. A Haza címét sokáig titkolta a közvetlen környezete elől is, mégis úgy érzi, ez tökéletesen széttárul a szövegben, hordozza a maga metaforáit, hagyományát, és ezáltal újabb jelentésréteget kölcsönöz a szövegnek.

 

A könyvest végén a szerző elárulta, jelenleg egy olyan regényen dolgozik, amely szintén régóta várat magára.