Kim Hyesoon versei




Fehérnél is fehérebb levélpapír

희디흰 편지지

 

Délután van, süt a nap

Hívnak

Odafordítom a fejem

A váratlan szélben

Kinyílik a romos ház ajtaja

Odabent esik

Apa meg csak az árkot ássa

Apa, az én testemből hull az eső

A sarokban gyülekeznek

Mellkasom fehér fái

Rázza a szél az ágaikat

Én vagyok az eső teste

Bennem a víz a sok gyerek

De hol van anya?

Hova ment, miután felrakta a rizst?

Hova ment? Így odaég az egész

 

Hagyd az agyagos földet, apa

Miért nem hallgatsz rám?

A gyerekek szárítkoznak,

Kilógatják mellkasom lyukain a hajukat

És egy ló vágtat ki belőlem

Fehérnél is fehérebb leveleimet

Ez a ló viszi

Nézd apa, jön valaki

Nagy táskát cipel

Csukd be most a verseskönyvet, menj ki az udvarra

Egy napsütötte fára teregeti nedves írásaink

 

 

Takla-Makán

 

 

Felkel a nap, a nő mossa a haját

Nincsenek combjai

A hajára önt egy vödör homokot

Belemeríti a fejét a homokba

Nincsenek lábai

Finoman kiöblíti a haját a homokfolyóban

Nincsenek mellei

És haja sem

Egy testnélküli nő mossa a haját

Nem mozdulunk. Te ott, én itt.

Száraz haját mindennap kibontja, felszáll az égbe, hullámozni és

suhogni kezd

A nő napfelkeltétől napnyugtáig

Mossa a haját, soha nem egyenesíti ki hiányzó derekát

Fésülve simítja az áramló homokfolyót.

 

 

Izsó Zita és Kiss Marcell fordításai

 

 

Kim Hyesoon dél-koreai költőnő 1955-ben született. Számos vers- és esszékötetet is publikált. Több rangos dél-koreai és nemzetközi díj kitüntetettje. A kortárs dél-koreai költészet meghatározó alakja, a szöüli Művészeti Intézet oktatója.