Kirakjuk, amink van




pulzArt – szeptember 15-18, kortárs összművészeti fesztivál, Sepsiszentgyörgy – a Kép éve
 
Én olyan büszke vagyok a szentgyörgyiekre – mondja egy lelkes lokálpatrióta; nézem a színházat, nézem a koncerteket, nézem kiállításokat, azt hittem, unatkozni fogok itthon, de minden nap van valami. A pulzArt összművészeti fesztivál ötletgazdái idén is úgy állították össze a programot, hogy azon túl, hogy kiváló nemzetközi alkotókat hívtak, minden helyi erő is megmozdul. Az egyik legjobb ötlet: újratervezni és újrarendezni a kirakatokat. Valamiért a legtöbb székelyföldi városban nem tudnak mit kezdeni a kirakatokkal, vagyis azon túl, hogy kirakjuk, amink van – annál biztosan többről is szólhat.
 
 

Fotó: Vargyasi Levente

Fotó: Vargyasi Levente


 
Brâncuși fiai és lányai. Egy családi intrika címmel nyílt kiállítás a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben. Ez egy több szempontból is izgalmas helyzet, de főleg a mostani brâncuși-i kontextus-teremtés szempontjából. A saját korában annyira hagyományellenesnek számított, hogy megvetették, a kilencvenes évek rehabilitációs kezdeményezései meg odáig fajultak, hogy most mintha a román nemzeti identitás nélküle megfogalmazhatatlan lenne. A csoportos kiállítás művészei erre az összeférhetetlenségre kérdeznek rá, és bontják elemeire azt, amit Brâncuși és életműve jelenthet, illetve azt, amit az identitás és a románság fogalmai jelentenek.
 
 
Hidden Orchestra. Fotó: Vargyasi Levente

Hidden Orchestra. Fotó: Vargyasi Levente


 
Az angol Hidden Orchestra koncertje egy kisebb technikai szerencsétlenséggel kezdődött. Az egyszerre vizuális- és hang-élményként működő performansz első pár percére csak hangélmény maradt. A zene erősen elektronikus, a két dobszerelést, a hegedűt, a billentyűt és a harsonát egy komplett, sőt a komplettnél is nagyobb dj-pult hangolja össze. Ha behúnyom a szemem akár play-back is lehetne, sőt néha akármennyire figyelem a hangszereket: a gesztusok nem mindig vannak szikronban a hangokkal. A projekció izgalmas. A kör-forma sok asszociációs lehetőséget kínál, és szinte bármit vetít bele az ember, jól néz ki. De az legalább szinkronban van a zenével, és van benne valami organikus, valamennyi élet, ami üditő ellenpontja a zenének.
 
 
Mappig-show. Fotó: Vargyasi Levente

Mappig-show. Fotó: Vargyasi Levente


 
Az első nap legjobb eseménye a mapping-show. Ha mostanában minden fesztiválon is találkozunk ezzel a jelenséggel, a Tone Troopers, Szabó Beáta, Kusztos Dávid és Răduţu Daniel összeállítottak egy kísérteties, néha humoros és kiszámíthatatlan projekciót. Ilyenkor félő, hogy a technikai kísérletezés szintjén ragad meg a dolog, de ez egy olyan kép-hang kompozíció, ami lenyűgöző – a szó belegondolt értelmében.
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter