Kolozsvár, az „árdeli tűnt Athén” – 2. nap




A keddi programok fiatal szerzők Kolozsvár-tapasztalataira fókuszáló kerekasztalával indultak. Karácsonyi Zsolt moderálásával Serestély Zalán, Láng Orsolya, André Ferenc, Horváth Benji, Szőcs Petra és Kulcsár Árpád olvasott fel két körben. Azt lehetett észrevenni, hogy nincs két egyforma városkép: amiatt, hogy a szerzők nagy része csak időszakosan élt itt (vagy más helyszínekkel váltogatva), a visszatérések mindig a helyek és emlékek konzerválásának elvárásával kezdődtek. Nem bír akkora jelentőséggel ez a város egyikük számára sem: az otthonná válásban a folytonos multitasking, a rohanás, a váltogatás és time-lapse szerű átalakulások kora hagy lenyomatot, verseikben is ez érzékelhető. Az olvasókkal való kapcsolattartás is hasonló: mindenki nagyon sokszínű, ezért másképpen lehet értelmezni a költészet közösség-konstituáló, vagy ha úgy tetszik, politikai dimenzióit.

 
 

 
György Péter, Kádár Magor és Selyem Zsuzsa izgalmas beszélgetése folytatta Kolozsvár kultúrájának politikai lehetőségeit, a Budapest-tengelyt is létrehozva. György Péter Állatkert Kolozsváron című könyve Erdély-képzeteket, megrekedt és mételyes emlékezetpolitikát ízekre szedő könyve a megjelenés időpontjának távlatából (2013), szerzőjének újabb tapasztalataiból a jelen helyzet értékelése miatt vált relevánssá. A magyar kultúrpolitika lényegében halott – állítja György Péter. Olyan társadalmi mobilitás, szegénység, teljhatalomra éhes propaganda uralkodott el Magyarországon, hogy lehetetlen még az egyetemeken is közösségi felelősségvállalást vagy komplex társadalomelméletet átadni. Selyem Zsuzsa azzal egészíti ki, hogy a fentről jövő pénzosztás problematikája a Kolozsvár-Budapest útvonalon leginkább a Kárpát-Medencei Tehetséggondozó Kft. esete alapján érhető tetten. Elháríthatatlan, hogy azok, akik megalapították az intézményt, ezer szállal fűződnek Kolozsvárhoz – ettől függetlenül ebben a városban sem működött az a fajta retorika (itt a szájhősködésre, arcátlanságra és pénzéhségre kell gondolni), amivel Budapesten is zajlik az érdekérvényesítés. Kádár Magor úgy látja, hogy azok a kulturális és gazdasági folyamatok, amelyekre a mindenkori magyar kormány figyelme irányul, nem örökkévalóak, tehát dinamikus mozgásban képzelendők el, viszont van olyan része is a magyar kultúrának, amit Magyarország nem lát. Kolozsvár város-brandjének szégyenfoltja a megoldhatatlannak látszó Patarét-helyzet, amelyet csak úgy lehet előre mozdítani, ha magát a szegregált közösségekkel való szolidaritást tesszük meg branddé – ám ez korántsem zökkenőmentes. Kolozsvár Románia Silicon Valley-je, egyetemisták beszippantója, a társadalmi rétegződések monstruma, ahol egyszerre éhezhet a diák és a hajléktalan, de emelkedhet fel roma fiatal és helyi vállalkozó. Talán amiatt a némiképp sántító, de azért jelenlévő multikulturalitás miatt, amiben a város él, nem érte el még a magyarországi nemzetállami tömegkultúra, az üres kontentek és az erőteljes politikai megjátszás ezt a helyet, noha a fentiek különböző, de ugyanazokra a gyökerekre visszautaló problematikája világtendenciaként érezhető a mindennapokban.

 
 

 
Tompa Andrea és Visky András beszélgetése már megelőlegeződött az irodalomtörténeti előadások során: Visky a megjelenés előtt álló kötetről még nem kérdezhette a szerzőt, azért inkább a Fejtől s lábtól, valamint A hóhér háza címűek kapcsán folyt a diskurzus a hontalanságról, a családról, női szemszögről és agresszióról. Tompa Andrea a rendszerváltással települt ki Magyarországra, mégis kolozsvárinak érzi magát. Az örök liminaritás és átmenet nem hagyja el, ezért foglalkozik regényeiben is ezekkel a tapasztalatokkal, noha sosem arra törekszik, hogy az olvasó számára egy könnyen eldönthető morális probléma megoldását kínálja fel. Ezért gondolja úgy, hogy a diktatúra-regényekben olyan gyakran előforduló gyereknarrátor némiképp felülírja a kollektív felelősségvállalást, illetve azt, hogy a szerző egy felelős szereplőt megtéve felelős szemszöget mutasson meg. Emiatt később számára is nyugtalanító volt saját regényének, A hóhér házának fiatal szereplőjének perspektívája. A felelősségvállalás frangmentálódása azonban a családok életében is tetten érhető: maga is csonka családból származik, szereplőinek családjai sem teljesek, de ez nem pusztán önkény eredménye, hanem a huszadik századon átívelő család-szétesések folyamatába illeszthető bele. A huszadik századot – főként annak legelső évtizedeit – sokféle ideológiák, paradigmák párhuzamos együttéléseként is látja, amely aztán meghiúsul.

 
 

 
A rendezvénysorozatot a Spoken Kolozsvár open-mic slam estje zárta a Bulgakov földszintjén, André Ferenc és Horváth Benji szervezésében.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter