Korona Expressz – Karanténantológiát mutattak be a Margón




A Margó Irodalmi fesztiválon mutatták be A teremtés koronája – karanténantológia (Helikon Kiadó, Budapest, 2020.) című könyvet október 15-én, 19:45-től a Budapesti Várkert Bazárban. A kötetben írók vallanak naplóban, sci-fiben, novellákban arról, hogyan élték meg a járványhelyzet miatti kényszeres szobafogságot és a megváltozott világrend okozta traumákat. Az antológia két szerzőjével, Kácsor Zsolttal és Horváth Viktorral a könyv szerkesztője és ötletgazdája, Cserna-Szabó András beszélgetett.

 

A beszélgetés baráti közvetlenségben zajlott, bár súlyos a téma, a meghívottak nem veszítették el a humorérzéküket. Cserna-Szabó Andrásnak számos ismerőse – javarészt középosztálybeli – ismerőse úgy élte meg a karantént, mint egy abszolút pozitív, felszabadító élményt, amit minden évben meg kellene ismételni. Erre reflektálva Kácsor Zsolt bevallotta, hogy őszintén örült, hogy a karantén alatt az emberi populáció jelentős százaléka megtapasztalta, milyen is az ő élete: mindenki tartja a távolságot, tiszteli a magánszférát és senki nem bizalmaskodik feleslegesen. Úgyhogy a kijárási korlátozás nem okozott radikális változást az életvitelében. Ezen az időszakon leginkább Spinoza teológiai beszélgetései segítették át.

 

Balról jobbra: Horváth Viktor, Cserna-Szabó András, Kácsor Zsolt. Fotó: Posztós János

 

Kácsor bízik abban, hogy a pandémia segít felkészülni és megtanulni védekezni az elkövetkező nagy járványokra, ugyanakkor társadalmilag is tanulhatunk belőle. Példának felhozta azt, hogy a pedagógustársadalom egy jól működő, önszerveződő rendszert hozott létre, amikor azt tapasztalták, hogy magukra maradtak a helyzetben.

 

Az antológia fülszövegéből kiderül, hogy eleinte a Korona Expressz munkacímen futott, ami szépen egybecseng Horváth Viktor karantén-tapasztalatával is. Ő is értékelte a karantént, Budapest és Pécs között ingázott az amúgy (főleg még tavasszal) tök üres vonatokon. Ebben az időszakban Milton Elveszett Paradicsom című művének fordításán dolgozott, mai napig ez foglalja le leginkább az idejét.

 

 

Balról jobbra: Kácsor Zsolt, Horváth Viktor, Cserna-Szabó András. Fotó: Posztós János

 

Horváthnak az volt a megérzése, hogy a vírust – hatásaitól függetlenül – a hatalmak erőgyakorlásra használták fel. A kérdés, hogy nem veszélyesebb-e az, ahogy a társadalmi hangulatot befolyásolja a média, a hatalom, észrevétlenül. Hasonló mechanizmus ez, mint amikor egy madárraj észrevétlenül irányt vált, pedig ránézésre nem lehet eldönteni, hogy melyik a vezető madár. Ezzel nem a vírust próbálja meg tagadni, hanem a helyzetet igyekszik reflektíven kezelni.