Közelkép Buda Ferencről




 

Többnyire hagyományos irodalomtörténeti, kontextuális módszerrel írt monográfiát Mórocz Gábor Buda Ferencről, néhány fejezet ugyanakkor hangsúlyosan szövegközpontú, a főbb műveket motivikusan, eszmetörténeti szempontból is elemző.

 

A könyv pontosan meghatározza Buda helyét a kánonban: a Hetek költőcsoport tagja, vidéki kötődésű, a lírai realizmus, illetve a modern népiesség megvalósítója: „Költői attitűdje az idősebb kortárs, Nagy László beállítódásával rokonítható: esztétikai és eszmei szempontból a népiséget és az avantgárd elemekkel is átitatott modernséget szervesítő »bartóki modell« irányába tájékozódik; küldetéses szerepfelfogást képvisel”.

 

A biografikus tényekkel megtűzdelt pályaképet kronologikusan építi fel a monográfus, számos interjúból idéz, így ismerteti meg az alkotáslélektani hátteret, a költő munkamódszerét stb. Megállapítja, hogy az első kötet (Füvek példája) erőteljes József Attila-hatást tükröz, második könyvében, az Ébresszen aranysípban találja meg egyéni hangját.

 

Megvizsgálja a harmadik kötete körül kialakult gyötrelmes alkotói válság okait, megrendült hitét: a Holt számból búzaszál 12 évre jelent meg a második után, 1982-ben, s csupán 17 verset tartalmaz. A rendszerváltozás újabb cezúra Buda életpályáján, Mórocz megfogalmazása szerint „belső paradigmaváltást” él meg, kísérletezni kezd, alternatív utakat keres – erről tanúskodik az Árvaföld (2000) című kötet.

 

A monográfus külön fejezetet szentel Buda idősebb kori játékverseinek, különleges versformáinak (limerick, anagramma, haiku), majd részletesen elemzi az Isten szalmaszálán és Jön a jövő című verseket, melyeket Buda legfontosabb költeményeinek tekint, szintézisjellegűeknek. Röviden szól két vegyes műfajú prózakötetéről: az Évgyűrűk bilincseiről, mely többnyire alkalmi írásokat, publicisztikákat tartalmaz: „önálló közleményként talán nem képviselnek messze kiemelkedő értéket, így egybegyűjtve azonban egymást erősítik”, valamint a Rendkeresésről, melyekben (napló)jegyzetek találhatók. Továbbá részletesen vizsgálja a jelentősebbnek tartott Világ, világom című önéletrajzi dokumentumregényét.

 

Az Összegzésben Mórocz megállapítja, hogy Buda úgy szintetizálja az újnépiesség hagyományait, úgy közösségi költő, hogy valójában nagyon is egyéni hangot alakít ki, továbbá reményének ad hangot, hogy bár pillanatnyilag kevéssé meghatározó személyisége a kánonnak, de a jövőben ez változni fog. Jelen monográfia ilyen értelemben is fontos vállalkozás.

 

 

Mórocz Gábor: Buda Ferenc. Budapest, MMA Kiadó, 2020.