Kürti László irodalmi estje Sepsiszentgyörgyön




Kürti László mátészalkai költő volt a vendége vasárnap este a sepsiszentgyörgyi Tein teaháznak. A szerzővel Tamás Dénes író, egyetemi tanár beszélgetett idén megjelent A csalásról című verseskötete és a szintén ez évben napvilágot látott hangoskönyve kapcsán.

 
 

 
Bevezetésként a hangoskönyvből hallhattunk Kürti-verseket, amelyeket, mint utóbb kiderült, Magyarország legismertebb színészei mondanak fel, majd Tamás Dénes a fellépésekről és a saját versek visszahallgatásáról kérdezte a költőt. A mások általi előadás mindig egy új értelmezés, amely számára is új megértési horizontokat nyit, és bár ez sokszor örömteli élmény, az is előfordul, hogy félreértelmezésekkel szembesül – osztotta meg a szerző. Aztán a költői indulásra, a hétköznapokban gyakorolt szakmára terelődött a beszélgetés, melynek során kiderült, hogy Kürti tulajdonképpen filozófiatanár, de számára nincsen ellentmondás a filozófiai gondolkodás és a költői létmód között, hiszen az előbbit mindig az irodalmi tevékenység szolgálatában használta.

 
 

 
Tanárként fontosnak tartja, hogy a diákjai minél több kortárs magyar íróval találkozzanak, és úgy látja, hogy a fiatal generáció továbbra is fogékony a jó irodalomra. A szerkesztői munka kapcsán azt emeli ki, hogy elsősorban a szöveg tiszteltére kell megtanítani a pályakezdő írókat, költőket, vagyis arra, hogy a saját akarat helyett a szöveg törvényszerűségeit vegyék inkább figyelembe. Kürti egyébként a Vörös Postakocsi és a Partium című folyóiratok versrovatának szerkesztője.

 
 

 
Költői világának jellemző vonásaként az alanyiságot, a személyességet, a traumát és a családi tabu fogalmait emelve ki Tamás Dénes arra is rákérdezett, hogy lehet-e, van-e öngyógyító funkciója a versírásnak. Illetve kell-e a családi „szent tabukat” feszegetni, és ha igen, meddig lehet ebben elmenni. Kürti szerint nem muszáj ezt tenni, de egy művésznek, költőnek az a dolga, hogy kimondja az igazságot. Az az igazság viszont, ami benne egy adott élethelyzet kapcsán összeállt, nem feltétlenül fedi a családi valóságot. Inkább az itt a kérdés, fordította meg Kürti a felvetést, hogy lehet-e, szabad-e olyasmit írni, ami nem fontos vagy nem lényegbevágó. Más szavakkal, egy költőnek az a feladata, hogy kövesse a saját belső mozgásait és rájuk eszméljen. A vers tulajdonképpen ezeknek az öneszméléseknek a tükre, legalábbis ez kellene, hogy legyen – tudtuk meg Kürtitől –, a tisztánlátás és hitelesség pedig elengedhetetlenül fontos ebben a történetben. Végül elhangzottak még versek a szerző előadásában, majd dedikálással zárult az esemény.

 

 

 
A képeket Toró Attila készítette.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter