Kutatlan, kutathatatlan, elfedett történet – beszélgetés Péterfy Gergellyel




Rajtolt az Álljunk meg egy szóra irodalmi beszélgetés-sorozat második évada, az EMIL és a Bulgakov Kávéház közös szervezésében. Az első est meghívottja Péterfy Gergely író volt, akivel László Noémi beszélgetett főként a legújabb, Aegon Művészeti Díjat nyert regényéről, a Kitömött barbárról.
 
A Kitömött barbár alapjául szolgáló történetre Péterfy Gergely még egyetemista korában bukkant rá, amikor találomra nagyapja könyvtárából leemelte a polcról a Kazinczy összes levelezésének második kötetét. A 94. oldal bal felső sarkában fedezte fel Angelo Soliman németül írott levelét, melyhez Kazinczy később kommentárt fűzött, vázolva a kettejük kapcsolatát, és azt, hogy Solimant halála után kitömték, majd kiállították a bécsi Természetrajzi Múzeumban. Akkor kezdett el érdeklődni a 18. századi néger szabadkőműves története után, azonban maga a regény csak húsz évvel később készült el.
 
A történetnek valós alapja van, ebből állt össze a nyersanyag. Azonban egy regényhez ez kevés volt. Az olvasót érzelmileg, emberileg motiválni kellett, és itt jött be a szabadon eresztett fantázia, a fikció, a mesélés. Kazinczy Ferenc ikonikus alakja, élettörténete a már feltárt, ismert dokumentumok alapján tevődik össze, azonban cselekedeteinek mozgatórugóit nem ismerjük, nem ismerhetjük, csak találgatni tudunk. Így tett Péterfy Gergely is könyvében, így lett például a nyelvújítási kísérlet bosszúhadjárat a hatalom nyelve ellen. Bár a regény alaphangulatát a pesszimizmus jellemzi, ezt az író derűs jellemvonásokkal, emberi kapcsolatokkal oldja.
 
A regény legfőbb elbeszélőjeként Török Sophie-t, Kazinczy feleségét tette meg. Így rálátásunk van az Angelo Soliman életére, barátságára Kazinczyval, és lévén a férje, Kazinczy gondolataira, magánéletére, motiváltságára is, melyeket a lehető legtermészetesebb módon közvetít felénk. A nő retorikai kérdés. Vagy retorika kérdése. A női elbeszélő nyelvi konstrukció. – mondta Péterfy Gergely, és bevallotta, sztereotípiákat érvényesített a szereplő beszédmódjának kialakításában: erős érzelmi töltetet, irracionális reakciót és viselkedést kezdett el működtetni. A jelenség elcsépeltsége ellenére, saját bevallása szerint, működik a dolog. Ráadásul egy női elbeszélőnek jobban hisznek az emberek, és az elbeszélő-olvasó kapcsolata sokkal személyesebbé válik. A rengeteg pozitívum mellett árnyoldala is akad ennek a nézőpontnak, mely az akkori idők férfi-nő kapcsolatára vezethető vissza: kevés információt kapunk (kaphatunk) azokról a dolgokról, melyekbe a nőknek nem volt belátásuk (például a szabadkőművesség).
 
Péterfy Gergely szerint a művei előhívják a valóságot. Elmesélte, hogy mikor először próbált novellát írni, arról írt, hogy egy ember légpuskával lövi a macskákat. Az írásélményt az zavarta meg, hogy valaki a kapun zörgetett. Mikor kinyitotta, egy férfi állt vele szemben, a vállán légpuska, és engedélyt kért, hogy bemenjen, mert azelőtt véletlenül meglőtt egy macskát. Úgy látta, ebbe a kertbe menekült az állat, szeretné tudni, jól van-e. A Kitömött barbárban megjelenő társadalmi problémák is jelenleg éppen aktuálissá váltak: az idegenség, elidegenedés, önazonosság kérdései. Csak reménykedni tudunk, hogy Péterfy Gergely következő kötete pozitív kimenetelű lesz, melyben „végül minden jóra fordul”. Hátha majd az is megtörténik.

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter