Langurvizeltető




Amar pórázon vezette be Haroont a Delhi előkelő negyedében található gyönyörű kertbe, ami most a béke szigetének tűnt, de tegnap még a sikolyok és rikoltozás hangjai törték meg a szökőkút csobogását. A kövezeten még ott sötétlett a felmosatlan ember és majomvér keveréke. Rúpi asszony járult eléjük, csapzottan, szétszálazott hajjal, a sírástól és kialvatlanságtól fekete táskákkal a szeme alatt. Hogy van a férje, felszínesen érdeklődött Amar, csak úgy illemből, nem először járt már olyan helyen, ahol a rhesusmajmok megtámadtak valakit. A férfinak még szerencséje is volt, csak a karját és lábait harapdálták össze, látott már olyat, ahol egy kislány arcát tépték szét az elszemtelenedett állatok. Évek óta hatalmas gondot jelentettek a városnak a csapatokban portyázó rhesusmajmok. Otthonokba törtek be, turistákat raboltak ki, elloptak minden kint hagyott ételt, feltúrták a kerteket és megvédték magukat az ellenállókkal szemben, harapásukkal pedig betegségeket terjesztettek. Ő maga ugyan haszonélvezője ennek az egész őrületnek, a hivatásos languridomárok egyik legjobbika. A szerencsétlen eset után, mikor az alpolgármester egy majomtámadás alatt halálát lelve kizuhant az erkélyről, ő volt az első, akit személyesen a védelmi miniszter bízott meg a feladattal. A hivatali idő lejárta előtt húsz perccel Amar és segédei 40 langur társaságában megjelentek a minisztérium épületénél és biztosították a dolgozók távozását. A nagyobb majmok vizelete akár egy hétig is távol tartja a rhesusoskat, ám ezt a szolgáltatást csak a tehetősek fizethetik meg maguknak, a szegények továbbra is ki vannak téve a támadásoknak. Persze volt példa arra, hogy némelyik segédje lopott némi vizeletet és azzal kereskedett a tudta nélkül, volt olyan is, hogy megléptek egy-egy majommal és saját vállalkozásba kezdtek. Az ilyen apró kellemetlenségeket a magafajta üzletember természetesen a saját módszerei szerint, elegánsan megoldotta. Nagyobb bajt okoztak azonban az állatvédők, akik az ellenzéki pártokkal szövetkezve a langurvizeltetők betiltását követelték, védett állat lévén ugyanis nem lehetne fogságban tartani őket, pláne nem annyit, amit a szolgáltatás iránti kereslet megkövetel. Amar langurjai kimondottan luxusban éltek, már csak ha azt vesszük figyelembe, hogy ezek az állatok azzal kerestek pénzt gazdájuknak, hogy a gazdagok kertjeiben legelészték a fák leveleit és emellett a háziak Hanumánnak tisztelegve ellátták őket jobbnál jobb gyümölcsökkel és élelemmel, amit magukba tömni se bírtak az állatok. Az ellenzékiek először hivatásos majombefogókat alkalmaztak, egyre többet ígérve egy befogott példányért. Ez aztán mind az állatvédők, mind a vallásos emberek haragját zúdította rájuk. Sok sérült állatot vittek a város déli részén fekvő menedékhelyre, ahonnan egyébként is könnyedén ki tudtak szökni és visszatérni a belső negyedekbe. Az ügyetlen majombefogók lassan kikoptak a történetből, de néhány profiból álló csapat még mindig tevékenykedik a városban. Amar feleségének bátyja, Maahir is ebben találta meg a biztos jövedelem forrását. Az egész üzlet gyakorlatilag a vallásra épül. A majmok a nagy tiszteletben tartott hindu isten, Hanumán élő képviselői, és a hindu hagyományok szerint kedden és szombaton etetni kell őket. Ám az állatok a köztes napokon is visszatérnek a könnyű élelem reményében, és ha nem kapnak, hát elveszik, félniük nincs mitől, nem bántják őket vallási megfontolásból, bár minden ellenállás igazán veszélyes lehet, az éles fogakkal és a gyorsasággal szemben nincs esélye az embernek. A próbálkozók úgy járnak, mint Rúpi asszony férje, aki a gazdasági minisztériumban dolgozik. Szegénykémnek összemarcangolták a vádliját, lábra sem tud állni, leharapták két ujját és harminc öltéssel kellett összevarrni az alkarját, sírdogálta az asszony. Még szerencse, hogy a gyerekek nem voltak a kertben, nyugtatgatta Amar. Most már ne féljen, Haroon majd elintézi a dolgot, csak arra kérem, ne menjenek közel hozzá, már erős ütésével odébb repítheti a gyerekeket, egyébiránt nagyon szelíd jószág, messziről gyümölccsel lekenyerezhetik. Köszönjük szépen, itt a 250 dollár, adott át hálásan a nő egy borítékot. Rendben, köszönöm, most itt hagyom kikötve ehhez a fához, reggel visszajövök ellenőrizni minden rendben van-e. Vigyázz rájuk, Haroon, add a neved, adj reményt nekik, köszönt el a majomtól.
 
Maahir már a Shantarams teraszán szürcsölgette a feketét, amikor Amar megérkezett. Kértem neked is, mindjárt hozzák, gondolom, előbb foglalj helyet, kedélyeskedett Maahir. Nem végzed jól a dolgod Maahir, ült le komoran az asztalhoz, szerencsétlen embernek majdnem letépték a karját a majmaid. Szerencsétlen? Ő? Az egyik majomnak széthasadt a fején a bőr, az egy vadállat, gyilkos, védekezett Maahir. Igen, fejbe dobta az egyiket egy teáskannával, miután kitéptek egy darabot a vádlijából, mit csodálkozol. Hanumán büntesse meg érte, mormolták együtt. Remélem, nem látta senki, ahogy beengedted őket a kertbe! Nem, dehogy is, tudod, hogy láthatatlanok vagyunk. Ajánlom is! A következő feladat…, köszönöm, tegye csak le, szakította félbe a pincér. Szóval a városfejlesztés vezetője nagyon biztonságban érzi magát! Komolyan, ezt hogy találta ki? Mit tudtál meg a dologról? Már harminc fiút toboroztak, negyvenes létszámot akar, a Parlament épületénél próbálják ki őket először. A langur fiúk, így nevezik őket a hivatalban, fehérre festik a bőrüket, az arcukat feketére, fehér körszakállat és egy hosszú műfarkat kapnak. Az egyik emberem látott a hivatalban belőlük párat, még nem végleges az öltözet, de a rhesusokat megtéveszti, ez biztos, letesztelték. Gondolom, nekünk szólnak majd utoljára, az én zsebemből nem fogja ki venni a pénzt, ahogy az alpolgármesternek sem sikerült, neki sem fog, dühöngött Amar. Akkor mi legyen, érdeklődött a társa. Kaptam egy fülest. Holnap vacsorát ad a tetőkertjén, azt szeretném, hogy a legéhesebb, legagresszívabb majmaidat elengednéd a környéken, egyszerre több kocsival menjetek, több ponton a háza körül, a zaj és a fények odacsalják őket. Ha elintéztük, másnap átviszem Haroont a gyászoló feleségéhez és gyerekeihez, hogy így fejezzem ki részvétem. Aztán foglalkozunk a lemur fiúkkal is! Megvan még a kutyabefogó ismerősünk?

 

 
 
Barcsai László: 1988-ban született Miskolcon, jelenleg is ott él, kulturális és irodalmi szervezőként dolgozik. 2008 óta publikál, az Orka Csoport és a Slam Poetry Miskolc alapítója.