Láthatatlan álarcok mögött




Augusztus 17-én a Kolozsvári Magyar Napokon került megrendezésre a Helikon délutánok sorozatának A láthatatlan álarc című beszélgetése, melynek során Sánta Miriám, Márton Evelin és Varga Melinda beszélgetett László Noémivel a Bulgakov Caféban.
 
 

 
A beszélgetés sokat mondó, de keveset sejtető címével kapcsolatban szólaltak fel előszőr a meghívottak. A moderátor a cím alapján egy kreatív írásgyakorlatra szólította fel a meghívott szerzőket, akik felolvasták az így készült műveiket. Varga Melinda elmondta, hogy őt már régebben is foglalkoztatta ez a motívum, így ő nem egy frissen elkészült szöveget olvasott fel, hanem a nemrég megjelent Sem a férfiban, sem a tájban című kötetéből hallhattunk néhány verset.
 
 

 
Ezt követően Sánta Miriám beszélt arról, hogy most éppen az életének a nagyrészét a szubkultúrákkal való foglalkozás köti le, mivel most fejezte be a mesterit egyelőre még csak arról tud beszélni, amit csinált, arról nem, hogy mit fog. A szakdolgozatában foglalkozott főként a szubkultúrákkal, főként azzal, hogy az irodalomban ez hogyan csapódik le, tehát mivel ő választotta, így nem megterhelő ez számára. A beszélgetés fonalát Márton Evelin vette át, aki személyes életpályája kapcsán beszélt arról, hogy számára egy térhez való ragaszkodás nem létszükséglet. A folyamatos helyváltoztatás nincs számára rossz hatással arra, hogy hogyan tud alkotni, hiszen nála inkább arra van szükség, hogy időnként eltávolodjon bizonyos helyektől és néha az emberektől is. Varga Melinda ezt követően arról beszélt, hogyan lehet megőrizni a vers író ént egy szerkesztői közegben. Csak a hét bizonyos napjain szerkeszt, mert túlságosan befolyásolja a gondolatait ez a fajta munka. A nemrég megjelent kötete kapcsán elmondta, hogy megjelenése óta is kísérletezik új dolgokkal, mivel nem szeretné ismételni a már feldolgozott témákat. A közönség azt is megtudhatta, hogy a szerzőhöz ez a kötet áll legközelebb, egyrészt a szép kivitelezés miatt, másrészt mert egy komplexebb alkotói folyamatot zárt le. A beszélgetést helyenként rövid felolvasásokkal tarkítják.
 
 

 
Mivel Sánta Miriámnak még nincs megjelent kötete, ezért László Noémi arról kérdezte, van-e már tervben, hogy akár a közeljövőben elkészüljön? Ezzel kapcsolatban a fiatal költő kifejtette, hogy mennyire kritikusan viszonyul önmagához. Ha a jövőben tervez is egy kötetet, nem szeretné elsietni, mivel fontosnak tartja, hogy egy jó kötet tudjon összeállítani. Az ő meglátása szerint Kolozsvár megteremti azt a közeget, ahol fiatal szerzőként érvényesülni és elindulni lehet, viszont akinek nincs bátorsága megmutatni magát, annak nagyon nehéz dolga van az elindulásnál. Márton Evelin ezt követően László Noémi kérdésére válaszolva elmondta, hogy most éppen befejezte a regényírást és inkább a novellákra összpontosít, bár mindig problémát okoz nála a műfajok meghatározása, mert nem szereti a behatárolásokat. Felolvassa az Idegenek és mi című szövegét, melyen a szépszámban összegyűlt közönség helyenként hangosan felnevet, majd zárásként László Noémi is felolvas egy szöveget, hiszen az esemény megnevezésével kapcsolatos írásgyakorlatból ő is kivette a részét.
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter