Lávsztori




VI.rész: Megérkezés a startvonalra

 
 
87.
 
És újra hó hullt a hűs hónapokra

az elveszett tét, amíg összeállt,

s letisztult a letűnő éra pokla,

túlontúl későre nyomtam – mint ált-

alában – padlóig a fékpedált.

Rohannék vissza hozzá, ha tehetném

és nem lenne jogerős az eredmény.

 

88.
 
Így inkább a tanulságot levonva,

mint utó-meteorológusok

a másnapon, igyekszem élni s jobbra

nézni, nem a távolban mint zuhog,

a virágosrét fele fordulok,

hol a meleg napsugársáv, az őszi,

a szürke felleget még megelőzi.

 

89.
 
Nem mossa úgyse bőröm semmiféle

okos mosóporos hidegzuhany

tisztára s kihipózva is a végte-

lenben ér csak össze a párhuzam:

amire megtalálom tévutam

megkésve és hiába esve térdre

a templomkövön imát mímelésre.

 

90.
 
Előre kellett volna okosabbnak

lenni és nem elhinni, a világ

egy reánknéző tökéletes ablak,

melyen boldog-boldogtalan kilát:

felégetett parasztromantikát

és betörtüveges családi képet –

mindkét oldalon megfakult igéret.

 

91.
 
A srácoknak ment is a nyúlfaroknyi,

zavaros, könnyesbúcsús körlevél:

Nincs amit tovább nyújtva nyavajogni,

mindenkit ölel, mert várost cserél,

A. Mire a hajóm a révbe ér,

leszámolok a visszatérö árnnyal:

a szekrénymélyi utolsó pohárral.

 

92.
 
Miközben a gép, zúgva fáradatlan,

a dolgát téve újra pittyegett

(amíg én hónapokat átaludtam):

Önnek új üzenete érkezett…

 

Epilóg

 

Szökőév múltán, véletlen a téren

megláttam őt egy kirakat előtt,

gyönyörű, mint régen, kéz a kezében

– egy alvó kislány a vállára dőlt.

A pulzusom még az emelkedőt

küzdte, miközben tovaindul éppen,

s csak maradtam mögötte észrevétlen.

 

 

 

Bálint Tamás: 1985-ben született Székelyudvarhelyen. Legutóbbi kötete: Láv sztori (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2015)