Léghajón innen és túl




 

 
Mindig az első mondat a legnehezebb…

 

Haklik Norbert Big Székely Só című kötete 2006-ban jelent meg, a könyv anekdotikus és játékosabb világot mutat be, ezzel szemben a legújabb kötete – Tom Hanks a vizek felett – teljesen egyedi a kortárs magyar irodalomban. A nyolc novellát felölelő mű a valós és valószerűtlen között úgy helyezkedik el, akár egy kapu. Már a címadó novellát tekintve kíváncsiság ébred az olvasóban, hogy mi történhet ezzel a világszerte ismert filmszínésszel, legalábbis ez az első asszociáció, aztán kitárul a kapu, s belecsöppenünk egy csehországi falucskába, és kezdetét veszi a kaland; tanúi leszünk az ismerkedéseknek, utazásoknak, illetve az emlékezéseknek. Egyes filmek végén olvashatjuk, hogy a cselekmény és a szereplők a képzelet szüleménye, bármilyen egyezés a valósággal a véletlen műve – ugyanez Haklik novellái esetében is elmondható, annyi különbséggel, hogy itt a szöveg médiumáról, és nem filmről beszélünk.

 

Tizenegy év kihagyás után Haklik ismét olyan művet alkotott, mely szórakoztat, de el is gondolkodtat. Olvasni kell a sorok között, ettől válik igazán élményszerűvé.

 

A szerző az Írok Boltjában tartott kötetbemutatón a következőképpen nyilatkozott: „Most valami mást akartam írni, megmutatni, hogy ilyet is tudok.” Az alkotások nyelvezete lényegre törő, de ugyanakkor sejtelmes is, néhol akad olyan rész, ahol nehézkesnek tűnik, de ezt ellenpontozza egy-egy szellemes megjegyzés. Minden novella esetében jól működik az asszociáció mechanizmusa, felmerül a mi lett volna, ha? kérdése, és ez lehetőséget ad arra, hogy az olvasó leleplezze saját maga számára a rendkívüli történéseket.

 

Nem véletlen, hogy a mű fülszövegében Térey János poliglott és polifon alkotásnak nevezi Haklik könyvét. Több nyelven szólal meg, továbbá olyan komplex tér- és idősíkokat mozgat meg, amelyek alátámasztják mindezt. Haklik úgy ír, hogy mindennek megvan a helye az adott szövegkorpuszban, izgalmassá teszi szövegeit a vizuális elemek betűzdelésével. Legyen szó chatszövegről, vagy épp egy olyan mémről, amely divatmárkát juttat eszünkbe nem szokványos módon. A Gyapjas hal című novella példázza a fentieket, melyben a fantasy ugyancsak fontos szerepet kap; adott egy cég, adott egy munkatárs, aki kreativitását nemcsak szóviccekben fejti ki, hanem saját teóriával áll elő a Csillagok háborúja kapcsán. Egy másik érdekfeszítő írás az Igazam volt Tévedtem, amely az alkotási folyamatról szól, s eközben pedig egy megjósolt vagy pusztán a véletlennek köszönhető krimiszerű visszaemlékezés a szerkesztőségben töltött évekre. Történet a történetben, mely a zsenialitás és dilettantizmus skáláján körvonalazódik. Önéletrajzi ihletésű, erre utal az a rész, melyben a szerző – újságíró – utalást tesz a Mesterre: „Kezdő újságíró koromban ismertem meg a Mestert.” Megismerjük a személyt, akit példaképként ábrázol, részletes leírást kapunk az első találkozásról, és arról is, miként szerkesztette szövegeit, illetve miért váltott szépirodalomról vezércikkírásra. („Lehet, hogy az irodalmamat érdekelte a valóság, de a valóságot a legkevésbé sem érdekelte, amit irodalomként alkottam.”)

 

Elfogultság nélkül gondolom úgy, hogy azon olvasó, akinek valamikor köze volt vagy lesz az íráshoz, jelen alkotást olvasva egyetért majd azzal a kijelentéssel, amely ebben a novellában fogalmazódik meg, miszerint: „Mindig az első mondat a legnehezebb.” Okkal lett jelen kritika mottója is ez, hiszen Haklik szövege a világ több pontját ragadja meg/ki, erdélyi vidéktől egészen Berlinig utazhat az olvasó, és füllentenék, ha azt mondanám, könnyű egy ennyire szerteágazó műről írni. De mégis mitől lesznek ezek a történetek feszültségkeltőek, meglepetésszerűek, ám olykor tragikusak? A válasz egyszerű: a kulcspont a szürrealitásban rejlik, a megjelenített szereplők és az ellentétekre épülő világok megteremtése, leírása, illetve a valószerű, továbbá valótlannak tűnő ábrázolása teszi lehetővé az olvasó számára, hogy részese legyen a kalandozásoknak. Az Amerikai palacsinta című írás, vagy ha úgy tetszik, gofri, a külföld és az „otthon ízei” között teremt párhuzamot, megjelenik a történelmi inspiráció. A főszereplő gyerekkori visszaemlékezése során IV. Béla királyt s Hunyadit is felidézi, mindezt úgy, hogy épp az Oregon államban levő Corvallis központjában tartózkodik kedvesével. A szereplő emlékeinek tárgyát a kilencévesen áhított jövőkép képezi, melyet osztálytársaival együtt képzeltek el. A majdani terveket az éppen aktuális példaképek befolyásolták, volt, aki focista akart lenni, vagy épp Jean Marais bőrébe bújt volna, volt, aki Csillagok háborúja-rajongó volt – a fiúk többsége –, a dzsedik hivatását válaszotta.

 

Történet Kutyusról, aki medve volt igencsak szellemes, szórakoztató írás, hiszen egy székelyföldi tájról ír, olyan rejtett humorral, ahogyan annak lennie kell az adott rendszerben, s már-már legendába illő momentumokkal történik a leírás. Ebben a novellában Sánta Etelét ismeri meg az olvasó, aki kisgyermekként furcsaságokat művelt, például hídkorláton egyensúlyozott, s így nem lesz meglepő a szöveg azon cselekményszála, melyben egy medve lesz a barátja. Nem mindennapi cimboraságról lesz szó, nemcsak a falubeliek érdeklődését kelti fel, hanem még a titkosszolgálat egyik tagjáét is. A tragikumba torkolló végkifejlet ember- és állatsorsokat leplez le.

 

A kötetzáró novella keretes szerkezetű, és ennek okán igazi történelmi kalandozásba csöppen az olvasó. Adott egy tárgy, pontosabban egy óra, amely az évszázadok során hátra maradt, öröklődött, s hátoldalára egy jól ismert Vörösmarty-sor van gravírozva – Itt élned, halnod kell. Az idő bűvköre szövi át a novellát, 1944 nyarán kezdődik – egy vadászpilóta odaajándékozza egy kisfiúnak az órát –, ezzel kezdetét veszi a további elbeszélés, amely a Titanic fedélzetére kalauzol… Az idősíkváltások fokozzák a feszültséget, ezáltal még izgalmasabbá téve az olvasásélményt.

 

Történetek, melyeknek szemléletmódja olykor-olykor megosztó is lehet; egy-egy történet közelinek tűnik, mások pedig olyan szürreális világba kalauzolnak, melyből – úgy tűnhet – nincs kiút. Mégis lesz, hiszen a szövegkorpuszok vizuális konstruáltsága segít a megértésben, újabb és újabb értelmezési lehetőségeket kínálva a befogadónak. Eklektikus szövegek, melyek legfőbb tulajdonsága, hogy töretlenül fenntartják az érdeklődést, nem engednek a monotonitásnak. Bravúros olvasmány utazóknak, kalandoroknak és mindenkinek, aki a kortárs próza világába utazna.

 

 

 

Haklik Norbert: Tom Hanks a vizek felett. Scolar Kiadó, Budapest, 2017.

 
 
 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter