Lenin a Holdon




 
 
Viktor Pelevin: Omon Ré. Helikon Kiadó, Budapest, 2018.

 
 

Nemrég járta be a világsajtót a hír, hogy – először az emberiség történelmében – a kínai Csang’o (!) űrszonda leszállt a Hold sötétnek nevezett oldalán. Rögtön felrémlett előttem a kép, hogy a szonda belsejében ott rejtőzik egy áldozati szerepre kárhoztatott űrhajós, aki egy biciklivázszerű alkalmatosságon ülve szorgalmasan pedálozza előre a járműt a sivatagos holdfelületen.

 

Ezeket a közszájon forgó összeesküvés-elméleteket (tudták, ugye, hogy a holdraszállást Stanley Kubrick rendezte egy amerikai sivatagi stúdióban?) Viktor Pelevin sajátos komszomolista perspektívából tálalja elénk. „A szovjet kozmosz hőseinek” – szól a könyv egyszerre ironikus-szatirikus és tragikomikus ajánlása. Megidéződik itt a szovjet űrkutatás (vélt) hőskora, amikor a moszkvai elvtársak, afféle hidegháborús kapuzárási pániktól szenvedve, le akarják körözni az akkor már a Holdat megjárt amerikai űrtechnológiát; elhatározzák hát, hogy égi kísérőnkre űrszondát küldenek, melynek segítségével elhelyeznek egy rádióbóját, hogy a nagy Szovjetunió még nagyobb dicsőségére a következő üzenetet továbbítsa a világűr sötétjébe: BÉKE, LENIN, CCCP. A kommunizmus építése és népszerűsítése azonban áldozatokkal jár, különösen akkor, ha a „csúcstechnológiás” szovjet automatika működtetéséről van szó…

 

A magyarul frissen újra­kiadott Omon Ré (korábbi, 2001-es magyar kiadása ma már jószerével beszerezhetetlen) Viktor Pelevin első és – a szintén korai Az agyag géppuskával együtt – mindmáig talán legjobb regénye, amelynek szerkezete és témakezelése még nélkülözi a későbbi nagyregények gyakran túlírt posztmodern kaotikusságát. És bár a címadás utal az egyiptomi mitológia napistenére (Ámon Ré), és a reinkarnáció tana is fontos szerephez jut, a keleti misztika nem hatja át túlságosan az alapvetően klasszikus elbeszélésmódot. Pelevin gyilkos iróniával és szentimentalizmusba hajló melankóliával, egyszerre realista és abszurd módon mutatja fel a „minden illúzió” bölcsességének sajátosan szovjet körülményekre adaptált változatát – parabolája túlnő a fullánkos rendszerkritikán, és metafizikai-transzcendentális dimenziójúvá tágul.

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter