Letekinteni az ég pincéiből




 

„Ha azon az úton jársz, amelyeknek emlékét ezek a képek őrzik, alaposan fel kell kötnöd a gatyádat” – írja Urs Widmer a kolozsvári születésű Valentin Lustig festményeiről (16). Bizarr felvetés, nem ilyesmihez szoktunk képzőművészeink méltatásában. De ki ez a titokzatos erdélyi festő, és mi köze Urs Widmer svájci prózaíróhoz? A kérdésre Szőcs Géza ajánlószövege válaszol, röviden felvázolva azt a határok nélküli történelmi-kulturális teret, amelyből Valentin Lustig származik: mint „erdélyi magyar-zsidó-román festő”, mint művész „a szürrealizmus, a mesék mágiája, az abszurd és bizarr négyes határán”. Ennél komplexebb már csak Urs Widmerhez fűződő barátsága lehet, amelyet a Valentin Lustig zarándoklata című kiadvány mutat be.

 

Különleges szerepvállalásában e gyűjtemény: nem csupán festmény-reprodukciók katalógusa, hanem Beszámoló egy 33 képen át tett sétáról a festő szerzőhöz intézett leveleivel, ahogy azt a borítón nehezen olvasható alcím jelöli. Az író-festő páros levelezése nagyszerűen kiegészíti a képanyagot, betekintést nyújtva barátságuk mélységébe, rendszeres élcelődésükbe: „Festő, te csak fess, tudod, jobb, ha egy festő befogja a száját” (34). Több ez ekphrasziszoknál vagy vak festészet és néma költészet párbajánál: a baráti tréfák és legendák látszólag egybefonódnak (ilyenek a zöld koldusok, meghasonlott hiperrealista festők és éneklő kolozsvári házak, vagy Valentin Lustig születésének, gyermekkorának elbeszélése). Hamlet szavai mellett megfér Leonardo da Vinci vallomása, az egyiptomi vándorlás mögött a süllyedő Bözödújfalu rajzolódik ki. Társul ehhez némi tipikus erdélyi bölcselkedés, például a pod (híd és/vagy padlás) homonímiáján alapuló tézis, mely szerint „a padlások az égbe vezető hidak és az ég pincéi” (66).

 

Jellegzetesen erdélyi, mégis kozmopolita párbeszéd ez. Néha klasszikus levelezés formáját ölti, máskor menthetetlenül kortárs (elég a számítógépes grafika térhódítására vagy a globális felmelegedésre gondolnunk). A szöveg- és képi világ Lustig-figurája azonban legalább annyira misztikus, amilyennek Urs Widmer jellemzi csekély baráti elfogultsággal: „Jól jegyezd meg ezt a nevet, s ha valahol jártodban-keltedben meglátnád egy névtáblán, akkor lépj be az ajtón, akarom mondani: óvatosan nyiss be!” (30).

 

 

Urs Widmer: Valentin Lustig zarándoklata. Beszámoló egy 33 képen át tett sétáról a festő szerzőhöz intézett leveleivel (ford. Hajdú Farkas Zoltán). Bookart, Csíkszereda, 2019.