Magyar szakosok nagytalálkozója és két fontos folyóirat




A Kolozsvári Magyar Napokon került sor a magyar szakosok harmadik nagytalálkozójára, természetesen a BBTE Bölcsészettudományi Karának épületében. A rendezvény korábbi óráiban Orbán Jolán előadását hallgathatták meg a résztvevők, 12 órától pedig egykori magyar szakos költőket-szerkesztőket szólaltatott meg Balázs Imre József irodalomtörténész, a kar docense.

 
 

 
Fekete Vince, Lövétei Lázár László és Markó Béla meséltek arról, hogy különböző évtizedekben milyen élmény volt magyar szakosnak lenni, pályájuk hogyan alakult, illetve milyen generációs különbségek vagy hasonlóságok bukkannak fel. Markó 1970-74 között járt magyar-francia szakra egy olyan időszakban, amikor az 1968-as változások éppen telibe találták az erdélyi magyar közgondolkodást és a romániai politikát, ezért a Gaál Gábor Irodalmi Körön való részvétel jótékonyan egészítette ki irodalomtudományi tanulmányait. Fekete Vince a nyolcvanas évek végén többször is megpróbált felvételizni, míg harmadjára bejutott – elmondása szerint el sem tudja képzelni, hogy mi lett volna, ha nem következik be a ’89-es rendszerváltozás. Lövétei immár középkorú családos emberként úgy emlékezik vissza egyetemista önmagára, mint egy tekergőre, akinek sikerült összehoznia egy „gyalázatos” dolgozatot Sütő István költészetéről. Mindhárom szerző egyetértett abban, hogy számukra és mások számára is fontos az irodalomtörténet tanítása és tanulása, illetve szívesen emlékeznek vissza a nagy könyvtárazásokra. A beszélgetést felolvasás is követte, Balázs Imre József az eseményen részt venni nem tudó Szilágyi Júlia novelláját olvassa fel az Élet és irodalom 2016. november 4.-i számából. A Keringünk? című szövegben egyszerre van ott a humor, a brutalitás, az erotika és az öregséggel való küzdés egyvelege, így a rendezvény fénypontjának kétségtelenül ezt tartom.

 
 

 
Délután négytől a Bulgakovban a vajdasági Híd folyóirat mutatkozik be: Patócs László főszerkesztő, Terék Anna költő, Bakos Petra főmunkatárs, a Közép-Európai Egyetem doktorandusa és Kocsis Árpád prózaíró. Serestély Zalán arról kérdezi őket, hogy miként alakult a folyóirat arcéle 1934-től mostanáig: a folyóirat a kezdetekkor baloldali mozgalmi lapként indult, majd a negyvenes évek középétől való újraindulásakor vált irodalmi, művészeti és társadalmi lappá. Már az előző főszerkesztő, Faragó Kornélia is arra fektette a hangsúlyt, hogy a Híd olyan vezető irodalmi folyóirattá válhasson, amely a fiatal szerbiai magyar szerzőket és képzőművészeket támogatja, megjelenteti. Ezért szorosan kapcsolódik a Híd Körhöz, amely irodalmi, illetve a Híd Kör Arthoz, amely képzőművészeti jellegű. A folyóirat rendkívül nyitott szellemiségű, ezt a szerkesztők magával a névadással is nyomatékosítják – ezt bizonyítja a rengeteg délszláv nyelvből való fordítás szerepeltetése is. Kocsis Árpád és Terék Anna felolvasásai zárják a bemutatkozót.

 
 

 
A Székelyföld folyóirat bemutatkozása (hattól, ugyanott, moderált: Király Zoltán) a kolozsvári közönség számára nem első alkalom, legfrissebb lapszámuk azonban román szerzők fordításait közli. Lövétei Lázár László, Fekete Vince és György Attila is arra fektetik a hangsúlyt, hogy a Székelyföld a hagyományos értelemben liberális folyóirat legyen, a minőségi írások megjelentetésére kerüljön a hangsúly. A lapban számos szociográfiai, néprajzi-antropológiai illetve történelmi írás, tanulmány is helyet kap, a székelység történetével kapcsolatosan is, de legutóbb például az első világháborúról is készült tematikus lapszám. A szerkesztőség középiskolás irodalmi pályázatot is meghirdet pár éve 14-18 évesek számára, amelyre legutóbb 170 pályamunka érkezett. Ezt elsősorban azzal érték el, hogy a személyesen mutatkoztak be a diákoknak és kisebb településekre is ellátogattak.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter