Máj hagymalekvárral – részlet –




Matei Toșa: Objects From My Memories nr. 23 – Passerby

 

24.

Kültelki szöveg a szomszédban, anyázás a kerítés fölött,

magasröptű eszmecsere az ide-oda átlógó ágakon.

Mit kellene, mikor kellene, kinek kellett volna,

hogyan lett volna érdemes – dióhéjban összefogva.

Demeterékkel hátulról határos a probléma forrása,*

melyet szeretne a családfő egyszer s mindenkorra letudni.

Nem is sejti, a mai napon, bár egyáltalán nem olyformán,

miképp azt elképzelte korábban, ez tényleg sikerül neki.

 

* Kis (a másik) egyáltalán nem egy megkeseredett fazon,

Inkább olyan elcseszett örökfiatal hippi, aki sodródik

az élettel, bár fennhangon hirdeti, hogy ő lovagolja meg,

egyenesen irányítja a hullámokat, mindenféle fajtát.

A közösbe nem ad, de annál többet használ belőle,

és teleszájjal be is kürtöli a véleményét a partvonalról.

Ítélkezni nem szükséges, hagyjuk másra a lehetőséget.

 

25.

Mi lenne az oka a jó szomszédság extraritkaságának?

 

(ne gondold, amennyiben nem vagy rosszban a tiéddel,

akkor ott minden a legnagyobb rendben lenne, sőt,

ez esetben valószínűleg te vagy a csendes utálat tárgya)

 

S ki fogja össze ezt az egészet? A területi képviselő

sem az igazi meghatározás, leírni problémás,

olyannyira sztereotíp figura, inkább haladjunk tovább.

 

Névjegykártyáján csak a „Patron” szó szerepelt.

 

26.

Egy karóra mutatói 17:52-nél a számlapra olvadtak.

 

27.

Az ügynök autójával kéthetente áthalad a kertvároson,

fotós kellékeket szállít ki, illetve csak házal és próbál

minél többet rásózni belőlük a lehetséges partnerekre,

akár túlórák terhe mellett is – a célszámok szentek!

 

Noha megszokta, hogy az úton játszó gyermekek miatt

óvatosan kellene hajtson, szinte el is csapott egy labdát,

de a gondolatai – ismétlődően – teljesen máshol járnak.

 

Tizenhét iszonyat hosszú, megbecsülés nélküli év után

állandóan arra gondol, ha nem lenne így kiszolgáltatva,

miképp inthetne be valahára már a főnökeinek, mikor

kezdhetné meg korai, gondtalan nyugdíjas éveit,

és – az eleve olcsó poént még apróbbra váltva –

felelhetné minden, a foglalkozását firtató kérdésre

nyugodt szívvel végre: „F.K. – szoptatási tanácsadó”.

 

Nem áltatja magát, már inkább savanyodott, mint kedves.