Már minden nő hazament – könyvbemutató a Planetáriumban




Mărcuțiu-Rácz Dóra a 2020-as megjelenésű Már minden nő hazament című kötetét tekinti első kötetének – a Macska van az úton inkább a nulladik próbálkozás volt. Ilyen és ehhez hasonlókról beszélgetett a szerzővel Kali Ágnes a Kolozsvári Magyar Napokon a Planetárium udvarán augusztus 21-én.

 

Mărcuțiu-Rácz Dóra kötete a Hervay-könyvek sorozatában jelent meg az Erdélyi Híradó Kiadónál, amely az első önálló kötet a metamodern antológia után. Kali Ágnes Twitter-költészetnek nevezte a szóban forgó könyv verseit, véleményét pedig azzal támasztotta alá, hogy a versek többsége nagyon közérthető, nem szokványosan versszerűek, hanem a depoetizáltságuk és lecsupaszítottságuk miatt inkább lényegre törőek. A szerző problémacentrikusságra, epikusabb hangnemre törekedett, félig-meddig ösztönös megszólalásmóddal, így Kali Ágnes kérdésére, miszerint hol kezdődik a szociális érzékenység és a tényleges alkotás, azt válaszolta: nem tudja meghatározni, nehéz megítélni ezt. Az a gyakorlat, amelyek a verseket írta, leginkább terápiás célú volt, egy szorongó és küzdő versalany bontakozik ki. Így retrospektíve az alkotási folyamat során az eltávolítás, a racionalizálás volt a lényeg.

 

 

 

Fotó: Szentes Zágon

 

Kali Ágnes a verseket a külső világ beengedése mentén értelmezi, a világra adott reakciókként, ellentétben a világteremtő költészettel. Mărcuțiu-Rácz Dóra hozzátette, hogy az a lány, aki volt egyetemista korában (szorongó, idegeskedő, görcsös, ám a világra végtelenül kíváncsi), már nem befolyásolja akkora mértékben  mostani énjét, mivel a kötet megírása során és a későbbiekben is nagy önismeretre tett szert.

 

 

Fotó: Szentes Zágon

 

Elhangzott az a kérdés is, hogy mit jelent a szerző számára a költői szerep. Számára az arany középúton megmaradás lenne a cél, próbálja az extremitásoktól távol tartani magát, és továbbra is fontosnak tartja az átlagosan megtapasztalható és a költészet közötti határvonal meghúzását. Így a közérthetőség lényegében nagyon nehéz feladat, hiszen olyat írni, amit mindenki ért és átérez, nem könnyű. Kali Ágnes Medeea Iancu kortárs román költő írásaihoz hasonlította az elhangzott verseket, amelyről hamarosan átterelődött a szó egy véletlen és vicces egybeesésre: a kötet borítója megegyezik egy kortárs román fiatal női szerző kötetének borítójával – bár a versek nyilván csak a generációs tapasztalatok terén mutatnak fel közös pontokat. Ugyanakkor Mărcuțiu-Rácz Dóra elmondta, hogy a taxis sztorik, taxisofőröktől való félelem, mint motívum erőteljesen jelen van mindkettőben. Örök női tapasztalat hazamenéskor? Sok különbség nincs a közép-európai és balkáni területeken elmondott történetek között, bárkivel történhetnek veszélyes, megalkuvó, félelemmel teli és szexista esetek – a hatóságok jelenléte itt viszont csapnivaló.

 

A jövőre nézve a szerző az is elárulta, hogy prózában gondolkodik, jelenleg rövidprózákat ír, főként a kétezres években, tömbháznegyedekben felnövő gyerekekről, de egy regényen is töri a fejét.