pizsamaosztás




A szerző fotója. Kézdivásárhely, 2020 márciusa.

 

 

van nappali meg esti pizsamád,

mindkettő másképp csíkos.

jeladó nélkül vagy

házi őrizetben.

 

jobban kiismerted az albérletet,

mint bármelyik rossz szokásod:

sajnálod leütni a pókokat, biztos

sarokba rejted őket, türelmesen

figyelsz.

 

az extrovertált barátaid irigyelnek,

állítólag ennek örülsz:

amikor legutóbb ennyit

ültél egyedül egy légtérben,

arra ittál, hogy ne legyen holnap,

nem azért, hogy bírd ki a

holnapot is anélkül, hogy

egész nap pókokat nézegess.

 

tudod, hogy délután melyik

adón nézi a szomszéd a híreket,

mikor üvölt a feleségével /

a felesége mikor üvölt a gyerekeikkel /

a gyerekek mikor üvöltenek a kutyákra /

a kutyák mikor dugják ki

az orrukat a kerítésen annak,

aki ilyenkor is hozzájuk mer

érni.

 

kipróbálod mindazt, amire

eddig sosem volt időd, és

most se lenne: rendszeresen

edzel, csinos ebédeket főzöl,

ha elég bevállalós vagy, még

a szomszéd negyedbe is

elmerészkedsz ételért.

amíg nem dől össze a gazdaság,

úri módra élsz: többször nassolsz,

mint ahányszor felhívnak a munkahelyedről:

a barátaid azt hiszik, vakáción vagy,

a főnököd azt, egész nap ráérsz,

anyád azt, hogy egész nap dolgozol,

apád, hogy ez csak ürügy, hogy ne velük

töltsd a karantént,

a szomszédok üvöltését hallgatva

eszedbe jut, hányan félnek most attól,

hogy hetekig össze lesznek zárva

a szeretteikkel.

 

hősi tettnek hívod, ez az első áldozat,

amit másokért teszel: régen

önzőségből zárkóztál be,

most így akarod jóvá tenni.

 

azzal nyugatod magad, hogy megéri,

ezt meséled majd el az unokáidnak,

úgy mentettél életeket, hogy hetekig

pizsamákat cserélgettél magadon.

legalább nem sétáltatod az aranyhalad,

nem áldoztatsz egy kanálból az opera előtt,

nem készülsz vendégmunkásnak németországba.

 

hősi tettnek hívod, neked

egy ilyen forradalom jutott,

apádék temesváron bujkáltak /

ti gyakrabban mostok kezet,

apádék fegyverropogásra aludtak el /

ti a román himnuszra,

apádékról jobb is, hogy nem csináltak képet /

te megpöccinted a router antennáját,

hogy erősebb legyen a wifi a

videókonferenciához.

 

hősi tettnek hívod azt, amit

régen papírpazarlásnak,

egyszerre örülsz és sajnálod,

hogy hülye voltál az orvosihoz,

nézed, ahogy fokozatosan

haldoklik a palánta, amire

sosem tudtál vigyázni,

ahogy pókok másznak a

levelei közt,

ahogy a saját felelőtlenséged

lett a cellatársad.

 

ez nem a te csatád, mégis te leszel a hőse,

már csak azért gyújtanál rá, mert így lenne

miért kimenni, megsimogatni a szomszéd

kutyák orrát a kerítésen keresztül,

hallgatni, ahogy odaát is üvöltenek,

ahogy ropog a híradó, a

himnusz, a telefon,

ahogy apádék hívnak,

megkérdezik, mi újság,

milyen nap van ma,

küldjenek-e valamit,

emelték-e a lakbért,

bírod-e még egyedül /

bírod-e a szeretteid nélkül.

 

 

A Transindex költészetnapi videósorozatában elhangzott vers szerkesztett változata.