Mátra a Börzsönyben




Birtalan Zsolt munkája.

 

 

Néhány öreg az Ipoly mellékén

tudna még beszélni

a szív mátrájáról, amely kifejezés

a Mátrához közeledve, ahol a szó

kizárólagos jelentésűvé válik, hirtelen

a szívnek nem mátrája, hanem hegysége lesz,

távolodva pedig elveszti jelentőségét. Az Ipoly melléke,

és a régi magyar nyelv van abban a távolságban,

ahol a mátra még jelenthet valamit.

Erről a jelentésről árulkodnak a mátrafű,

a nádrafű és a macskanádra

mára elfelejtett növénynevek is,

melyek a tudás elvesztésének ellenére

úgy ölelik körül a hazatérő fiút,

mint egy begörcsölt anyaméh.

 

A Börzsönyhöz való fizikai közelségem

és a folytonos belekívánkozásom

lehet az oka, hogy számomra a börzsöny

a hegységen kívül, akár, ha misztikusan is látom,

de nem jelent semmit. A börzsönyös szakáll,

vagy a „börzsönyös bordák” értelmezésébe

így ezt kell beleerőltetnem,

de a hegygerincen meredező fáktól

egy ideális távolságra kell kerülnöm ahhoz,

hogy a börzsönyt és a börzsönyös bordákat,

ahogy a szókapcsolat leírásakor annak

kolozsvári írója is kellő távolságban volt,

kisebbnek és az őket körülölelő,

kiszélesedő térben lássam.

 

Ha már nem vagyok benne, a Fekete-völgy

és annak meredek, csipkézett falai

egy, a hegység közepéig benyúló,

4 km-es hüvelyt formálnak.

A völgy felső végében, az ott összefolyó

Kuruc- és Fekete-patak által közrefogott,

meredeken kiemelkedő hegytömeg

a Nagy-Hideg-hegy csúccsal

a kiszélesedő anyaméh,

ahová, korábban, valamivel az összefolyás fölé,

a Halyagosi kulcsosházig

kisvonat vitt, sőt, mint egy érhálózat,

onnan kiindulva ideiglenes pályák futottak

az erdősítások helyszíneire.

 

A pálya felső részét 1992-ben,

születésem évében, árvíz mosta el.

Az árvizek egyre nagyobb erővel

1995-ben és 1999-ben ismétlődtek meg.

Csak a víz csavarta sínpályákra

és elsodort hidakra emlékszem.

Az eróziót követően, a part naposabb részein,

a völgy alsó, melegebb végéből

a nádrafű szép állományai terjedtek el.

 

A Börzsönytől A magyar nyelv

történeti-etimológiai szótára határozza meg azt a távolságot,

ami ezt a hegységre fókuszált jelentést

már kezdi feszíteni,

és amíg fel nem szakad,

nem bírja el, hogy ősszel minden lombhullató erdő

sárga, lila és vörös,

és hogy a Börzsöny elnevezésben egyszerre áll

megkülönböztetés és kapcsolat, ami a vöröst

összeköti a hegyen lakó emberekkel

és a hegyen lakó emberek vörös,

lilás festékeivel,

amivel például

a húsvéti tojásokat festik,

vagy a vörösbort sötétítik

utólag, ma más, de erre irányuló,

a felszakadást gyógyító működéseiknek

kell átadnom magam.

 

A hegyről csak a Nagy-Hideg-hegy déli oldalában élő

kóspallagiakat ismerem. Az északi falvakat,

melyeket az Ipoly ölel,

Nagybörzsönyt, Kemencét, Peröcsényt,

ha nem is tudatosan, de kerülöm. Pedig,

ahogy a Fekete völgy kijárata Kemencére nyílik,

a vöröset is azért festik,

hogy, amikor belemászunk

egy-egy éjszakába a kóspallagiakkal,

az a szív megnyitója legyen,

és kicsomózza annak mátráját, ami ellenben

az erózió tisztította oldalakban

akadálytalanul terjed.

 

 

Makáry Sebestyén (1992), Vácon lakik, általában a budapesti ELTÉ-n, jelenleg Kolozsváron tanul, a Magyar–Történelem Tanárszak ötödéves hallgatója, szabadidejében a Dunát, a Börzsönyt járja, most a Nyugati-hegyeket.