Média- és kultúratudományok Kolozsváron is




November 22-én délután 6-tól a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán is bemutatták a Média-és kultúratudomány Kézikönyvét (szerk. Kricsfalusi Beatrix, Kulcsár-Szabó Ernő, Molnár Gábor Tamás és Tamás Ábel), amely az idén, a budapesti könyvhétre jelent meg. A Popovici teremben a nagyszabású kötetet Kricsfalusi Beatrix és Molnár Gábor Tamás szerkesztők mutatták be, a beszélgetést az egyetem dékánhelyettese, T. Szabó Levente moderálta.

 
 

 
A kötet kifejezetten oktatási segédanyagként jött létre, amely hiánypótló a magyar felsőoktatás számára. Kricsfalusi és Molnár az ELTÉ-n működő Általános Irodalomtudományi Kutatócsoporttal és néhány külső munkatárssal közösen hozták tető alá a projektet, amelyen 2014 óta dolgoztak. Kricsfalusi röviden ismertette a kutatócsoportot, amely a kézikönyv megjelenéséig számos fontos és tematikus tanulmány-és fordításkötetet közölt a média-és kultúratudományok, illetve az irodalomtudomány égisze alatt. Nagyjából a 2000-es évek elejétől számíthatjuk a medialitás, médiumelmélet, kultúrtechnika hívószavakra történő diskurzusok felbukkanását a magyar tudományos közegben. Ezért a kötet létrehozásának konceptje abban állt, hogy a 3 és 5 éves futamidejű kutatási programokat megkoronázza, valamint a tanítást segítse elő. Eleinte egy már létező, idegennyelvű munka lefordítása is megfordult a munkaközösség fejében, ugyanakkor nem találták meg azt, amit magyarul szerettek volna forgatni.

 
 

 
A kézikönyv tartalma leginkább a német kultúrakutatási tájékozottság és a cultural studies angol és amerikai hagyományának metszéspontja, a szerkesztők megjegyzése szerint „importált médiaelméletek”. Szerkesztési elveik alapos tervbe ágyazódnak, noha sajnos az alulfinanszírozottság a közép-kelet európai régió ismérve a tudományos életben: négy nagyobb blokkra oszlik a kötet, ezek pedig jelenségeket, fogalmakat, szerzőket és elméleti műveket vizsgálnak. A jelenségekről szóló írások tanulmányméretűek, a fogalmak szócikkek formájában íródtak, a szerzőkről és a művekről közepes terjedelmű ismertetések születtek. A szócikkek felépítéséhez a Historisches Wörterbuch des Mediengebrauchs módszeréből inspirálódtak, amely egy erőteljes felütésből, fogalomtörténeti áttekintőből, kontextusteremtésből és a kultúratudományos jelentőség felmutatásából áll, amelyet bibliográfia követ, illetve kapcsolódó szócikkek címszavai.

 
 

 
Egy ilyen hatalmas munka külső munkatársak bevonását is eredményezte, viszont a kutatócsoporthoz nem tartozó szakemberek sem voltak idegenek, legtöbben már dolgozott együtt. A csoporton belüli nézetkülönbségeket úgy oldották meg, hogy határt szabtak abban, meddig mennek vissza az időben: például Heideggerig nem mentek el, viszont Derrida és Foucault neve szerepel a gondolkodók listájában. Lényegében egy tág, alternativitást és többhangúságot felmutató kiadvány jött létre. Fontos tényező, hogy oktatási segédanyagként a szövegszerkesztés abból is állt, hogy közérthetőbb, tömörebb szövegezést igyekeztek létrehozni, amely mindenki számára hozzáférhető.

 
Az Általános Irodalomtudományi Kutatócsoportról itt és itt tudhat meg többet, a Média-és Kultúratudományi kézikönyv tartalomjegyzéke és előszava pedig itt érthető el.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter