Még jó lenne maradni – az E-MIL táborról




Jó, jó, de mit tehetünk? – merült fel a kérdés legalább kétszer a nap folyamán, nagyon eltérő helyzetekben. Szombaton sor került az E-MIL tagok közgyűlésére, két monográfia háttérmunkálataiba is beláthattunk, illetve a tábor legfiatalabb felolvasói után a rangidősök is bemutatták friss szövegeiket. Az E-MIL írótábora zárónapjához érkezett.

 
 

 
Antal Balázs Mózes Attilához vezető útjáról, és Demeter Zsuzsa Sigmond István hagyatékához köthető intenzív munkájáról Karácsonyi Zsolt beszélgetett a monográfiák szerzőivel. Mindkét meghívott egyetértett abban, hogy a három Forrás-nemzedék alkotói közössége, melyhez Mózes Attila és Sigmond István is tartoztak, nehezen ismétlődhet meg a közeljövőben az erdélyi irodalomban. A bőség zavarában nehéznek találják a kutatómunkát, hiszen annyi szerző munkássága vár még feldolgozásra, kiket, habár színvonaluk nem erre ítélné őket, nem ismernek széles körben. Az egyetemi oktatás erdélyi irodalomhoz való viszonyulása is felmerült mint probléma, eszerint nincs elég nagy hangsúly fektetve rá, így a képzések befejeztével kevesen választanak a Forrás-nemzedékhez kapcsolódó kutatási témákat.

 
A szóban forgó szerzők összmagyar irodalmi pozíciója visszatekintve is a peremvidéken határozható meg, míg az erdélyi viszonylatban folyamatos kritikai visszhang köthető hozzájuk; erről a jelenségről is hosszasan beszéltünk, felvetve azt a ma is aktuális kérdést, hogy hogyan lehet meghaladni ezt az elhatároltságot.

 
 

 
Délután Horváth Benji és Csender Levente műhelymunkáin résztvevő fiatalok olvasták fel a tábor alatt írtakat. A hallgatóság javaslatai és kérdései között helyet kapott egy általános érvényű is. Lövétei Lázár László a FISZ-tábor tapasztalataiból kiindulva, a frissen hallott szövegek alapján volt kiváncsi arra, hogy mit kezdhetünk a fiatal nemzedék borúlátásával, ami az írásokat is meghatározza. Hogyan értelmezheti az idősebb korosztály azt a kilátástalanságot és bénultság-érzetet, amit sokan érzünk? Mi, a táborban jelen levő fiatalság, se tudunk biztos receptet mondani, így csak az előző nap is felmerülő, kényszerű felelősségvállalásra utalhattunk vissza, arra, hogy továbbra is vakságot tettetni komoly környezeti változásokra egyenes út az önfelszámolás felé. Megbírkózni azzal, hogy értelmetlen klasszikus életpályamodelleket követnünk, és egyszerűen nem fenntartható értékrend szerint működik az a társadalom aminek a közepén keressük az alternatívákat, elég nagy falat mindenkinek, főleg annak, aki csak két-három évtizedet töltött eddig a Földön – hiszen még jó lenne maradni.

 
 

 
Az utolsó este felolvasói Borsodi L. László, Lövétei Lázár László és Molnár Vilmos voltak, a beszélgetést Bálint Tamás moderálta. Borsodi L. László főleg a műnemek közti átjárás személyes kihívásairól mesélt, Molnár Vilmos a koncentrált szövegek köré nőtt játékba avatott be minket, míg Lövétei Lázár László úgy érezte, minden rögtönzött válasznál pontosabb egy szöveg, így számos friss alkotást hallhattunk a szerzőktől.

 
A tábor zárásaként a falu kiváncsi lakóival közösen megnézhettük Boros Lóránd Én és a hegedűm – Töredékek három erdélyi prímás életéből című dokumentumfilmjét. A valódi kulturális ablakot nyitó alkotásról Karácsonyi Zsolt beszélt a rendezővel. Az este további része szinte hajnalba nyúlt a közös beszélgetések mentén, ahogy egy igazi irodalmi tábor záróestéjén illik.

 

 
 
A képeket Szentes Zágon készítette.