„Mi csak hordozói vagyunk a versnek” – Nagy Attila könyvbemutatójáról




Nagy Attila orvos és költő tizenkettedik önálló verseskötetének bemutatójára október 3-án került sor Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert emlékházban. A szerzőt Egyed Emese kérdezte Égi tócsa, földi sár című kötetéről, költői hitvallásáról és „tentahűségéről”, a Kovács András Ferenchez fűződő barátságáról, valamint a lírájában fellelhető klasszikus versformákról, utaláspoétikáról.

 

Egyed Emese az egy nappal korábbi, marosvásárhelyi könyvbemutatót felidézve, egyfajta ráhangolódó játékként bemutatta a szerző korábbi köteteit. Megjegyezte, látszólag Nagy Attila „korántsem akarja abbahagyni a kitárulkozást”, a könyvbemutató pedig nagyszerű teret adott ennek, így szinte rekordszámú saját vers került felolvasásra, köztük az Ady-szaggató, valamint a már elkészült tizenharmadik kötet címadó darabja, A kék bálna éneke (mindkettő esetében ez a könyvbemutató számított az első hivatalos „premier”-nek). Kiderült, hogy Nagy Attila számára a hagyományőrzést nem csak a kézzel írt versek vagy a klasszikus versírógyakorlatok jelentik. Költői hitvallása szorosan kötődik egy belső hangról való meggyőződéshez, így ő költőként legfeljebb csak „hordozója” lehet egy jó versnek. Ugyanakkor megjegyezte, hogy az irodalmin túli témák is foglalkoztatják: szívesen olvas például filozófiát, illetve a kvantumfizika rejtelmei is régóta érdeklik.

 

 

 

Nagy Attila tájékozottsága, költői alázata és kitartása jól látható verseinek gazdag utaláshálózatában, emelte ki Egyed Emese. Olyan ismert magyar költők nevei hangzottak el, mint Áprily Lajos, Arany János, József Attila, valamint az Ady mellett sokszor háttérbe szoruló Emőd Tamás. Világirodalmi példákból is akadt szép számmal, a szerző felolvasta Oszip Mandelstam és Saint-John Perse emlékére írt darabjait. Egyed Emese felvetette, hogy a bemutatott kötetben ő két költőt lát, nem csupán egyet – az intertextusok és utalások rendszerében ugyanis a legerőteljesebb hatásként mégis Kovács András Ferenc líráját vélte felfedezni. Erre Nagy Attila elmosolyodott, és csak annyit válaszolt a közönségnek: nyugodjanak meg, ezeket a verseket egytől-egyig mind ő írta. Ezt követően KAF szerkesztési gyakorlatát ismertette, ugyanis több kötetét is ő szerkesztette. Lezárásképp elhangzott a kulcsmondat: „ez a kötet a ti barátságotok egy monumentuma”.

 

 

Egyed Emese kiemelte a versek esszéisztikus, olvasónaplószerű jellegét, valamint erős játékosságukat, amelyet az olasz „concetto” fogalommal tudna a leginkább jellemezni (ez magyarul leleményt, régi magyar terminusban „lelést” jelent). Erre nagyszerű példaként kínálkozott fel a kötet leghosszabb verse, az úgynevezett „nagy hazavers”, a Ködbe zárt fájdalom, amely Karel Schulz hasonló című regényét idézi meg. Mielőtt Nagy Attila felolvasta volna versét, Egyed Emese felhívta a résztvevők figyelmét a „tentahű” szóra, amely egy kitartó szerző „tintahűségét” jelöli, és teljes mértékben Nagy Attila teremtménye.

 

 

 

A könyvbemutató utolsó mozzanataként az említett „premieranyag” került felolvasásra, majd a szokásos dedikációt követően a Lector Kiadó vezetősége rövid állófogadásra invitálta a résztvevőket.