„Miért mindig más az, ami ugyanaz?” – Visky András estjéről




2019 május 10-én újabb Törzsasztal megrendezésére került sor a váradi Illyés Gyula könyvesboltban, amelynek meghívottja Visky András volt, aki visszatérő vendége a rendezvénysorozatnak.

 
 

 
A karrier szót a családban nem hallottam”

 
– mondta Visky András dramaturg, a Várad folyóirat májusi törzsasztalának meghívottja, amikor Kőrössi P. József, a beszélgetés moderátora megkérte, hogy beszéljen a családja tragikus sorsáról, amivel gyerekként szembesülnie kellett. Visky, aki „8 évesen kapott egy apát” azt mondta, hogy mivel számtalanszor tesznek fel neki a családjával, illetve a gyerekkorával kapcsolatos kérdéseket, próbálja minden alkalommal másképp megválaszolni azokat. Elmondta, hogy az ’56 utáni, romániai ideológiai tisztogatás gyerekkorára mért hatását nem tragikusan fogja fel, bár az édesapja (Visky Ferenc) bebörtönzése, illetve az édesanyja, az idősebb testvérei és az ő Bărăgan-alföldi táborba való kitelepítése „akkor még zsákutcának tűnt.”

 
 

 
Ezt követően az édesanyjáról, valamint a közte és a Júlia című monodrámája közötti viszonyról beszélt. Visky Júliát egy, a hitében nagyon erős és hűséges nőnek írta le, aki a kitelepítést anyaként, illetve budapesti származásából adódóan nagyon nehéznek élte meg. Úgy gondolta, hogy „a gyerekeknek az állapota írja le pontosan a világ állapotát”. A gyermekei veszélyeztetettsége miatt a műben „tulajdonképpen magához engedi a halált,” el akar menekülni, hogy ne láthassa a gyermekei eltűnését. „Anyám egy törékeny, erős ember volt” – mondta Visky, majd szót ejtett édesanyja végrendeletéről is, illetve annak lehetséges írójáról, Nadia Russo pilótanőről, aki szintén nagy jelentőséget kap. A történetek mesélése közben többször is felhívta azonban a közönség figyelmét arra, hogy magában az éppen elhangzó válaszaiban, illetve a műben is erősen keverednek a fiktív elemek a valósakkal: „most alkotom meg az anyám és a közötte (Nadia) lévő kapcsolatot,” voltaképp egy „női Jákobként írtam őt meg.”

 
 

 

Nehéz elérni, hogy a közönség visszajöjjön”

 
A monodráma háttere után szó esett arról, hogy a szülők magatartása (Visky Ferenc erdélyi magyar református lelkipásztor, teológiai és evangéliumi író volt), valamint a templommal való kapcsolat miként volt befolyással arra, hogy Visky András később a színházzal foglalkozzon. Szerinte ugyanis „a színháznak a jelen időről van tudása, amiről az embernek nincs,” és ugyanez a jelenség figyelhető meg az istentiszteletek közben is. A bibliai idézetek akár a színdarabok, „mindig ugyanazok, mégis másak minden alkalommal.” Az ő drámadefiníciója szerint, a dráma az egy megcselekedhető szöveg, ugyanúgy mint a szent szövegek, ezért számára a kettő között egy nagyon szoros hasonlóság jelenik meg. Mindemellett a színház kapcsán elmesélte, hogy miként került a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz, hogyan ismerkedett meg, illetve milyen kapcsolatban állnak Tompa Gáborral.

 
Az estet Visky András nevezd csak szeretetnek című kötetének versei színezték, amiből a beszélgetés után pár perc alatt elkelt minden darab.

 
 

 

A képeket Fried Noémi-Lujza készítette.