Mítoszok és urbanisztika – Nagy Márta Júlia estjéről




Új rendezvénysorozat a budapesti Kisprésházban Volt egyszer egy… címmel, amelyben elsőként az egykori JAK-füzeteket, azok alakulástörténetét és a létrejöttük körülményeit mutatja be. Az első rendezvényen, október 14-én délután hét órától Nagy Márta Júlia volt a meghívott, akivel Szarka Károly beszélgetett az Ophélia a kádban című kötetéről. Balogh Endre, az est házigazdája elárulta, hogy a további rendezvényeknek Nagy Márta Júlia lesz a moderátora, de így egy kicsit őt is megismerheti a közönség, mielőtt az állandó kérdezői pozíciójába kerül.

 

A rendezvény családias hangulatban indult, Balogh Endre és L. Varga Péter a digitalitás démonjait leküzdve megoldják, hogy az élő videó becsületesen tudjon működni, így azok is követhetik a beszélgetést, akik kevésbé merészkednek elő járványidőben.

 

Nagy Márta Júlia első (és eddig egyetlen) kötete, az Ophélia a kádban Orcsik Roland és Sopotnik Zoltán szerkesztésében jelent meg, még utolsóként a szerkesztőpáros keze alól, mielőtt átvette tőlük a munkát Balajthy Ágnes és Borsik Miklós. A dolgok mindig összeérnek: mint kiderült, Szarka Károly épp hat és fél évvel ezelőtt, a meghívott tudósítóként volt jelen, éppen a Prae folyóirat számára. Visszaolvasva az egykori beszámolót feltűnt neki, hogy érdekes módon szóba jött akkor is a maszkviselés és a könyvégetés, mint téma, még ha nem is profetikus szándékkal, hanem egészen más megvilágításban. Nagy Márta elmesélte, hogy 13 évesen hirtelen felindulásból valóban tűzre tette az akkori kéziratait, mert annyira rossznak találta őket. Szerencsére, a történet után két héttel újrakezdte az írást.

 

 

 

Az első kötet előkészületei kapcsán elmesélte, hogy az akkori szerkesztői munka hatásást a mai napig érzi. Megtanulta felismerni az impulzív szövegeket, megérezni azt, amikor egy vers nem alapos elgondolásból, hanem düh hatására keletkezik. Verseiben könnyedén tájékozódni lehet, ami annak tudható be, hogy Nagy Márta számára rendkívül fontos a térélmény, hatott rá az urbanisztika és az építészet, de az emlékezet sem feltétlenül időbeli, hanem inkább a tér összetettségéből épül fel.

 

Szóba kerültek a régi, legendás JAK-táborok (amikor az írók hajnalban túlkukorékolták a helyi kakaspopulációt), beszéltek a Sárvári Diákírók és Diákköltők Találkozójának hatásáról is. A JAK-táborok az irodalmi szocializáció, a szakmai fejlődés szempontjából roppant hasznosak voltak. Ráadásul a rendszeres JAK-rendezvények is egyfajta közösségérzetet hoztak létre, ezek pedig a szervezet megszűnésével komoly űrt hagyott maga után.

 

Nagy Márta Júlia tudatos költő: már az első kötete megírásakor tudta, milyen lesz a második kötete: mesei és mitológiai nőalakok újraírását és a kortárs világrendhez való adaptációját tűzte ki célul. Jelenleg ez a kötet is szerkesztés alatt áll, azonban a pandémia okozta egzisztenciális szorongás nem volt inspiráló. Úgy véli, a járványhelyzetben nem a bezártság vagy az izoláció a legelviselhetetlenebb, hanem a pánik és a minden sarkon álló, folyamatos ellenőrzés.

 

Megtudhattuk azt is, hogy két évvel ezelőtt talált egy Louise Glück verset, amit megpróbált lefordítani, de nem sikerült megbirkóznia a feladattal. Viszont azóta sikerült lefordítani egy másik Glück verset, amit még tavaly elküldött a Versumonline részére. Emiatt több sajtóorgánumban is úgy hivatkoztak is rá, hogy ő Glück magyar fordítója, viszont ezt a tévhitet ő szeretné eloszlatni. Ezért is hangsúlyozta, hogy azért már jónéhány irodalmi folyóirat és portál már régóta felfigyelt Glück zsenialitására és közölt tőle fordításokat, szóval nem kell attól félni, hogy a magyar irodalom tájékozatlan és lemaradt volna. Az est felolvasással zárult a friss kéziratból, amiről hamarosan az is kiderül majd, hogy mely kiadónál fog megjelenni.