Negyednap




írd meg és gyilkos leszel

mint templomban ülő némák

kik szájukkal hallgatnak csupán

 

elgázolt kutyák keresztfája leszel

fű nő majd lábaid között

és inni járnak törzsedhez a gyermekek.

 

légy türelmes

éhezz és szenvedj

ha túl rossz, azért utáld,

ha túl jó, akkor azért

de mindenképp legyél családja

takard be hűlt helyét az ágyban

gyászold emlékét

            légy dühös rá

            küldd el

            és reméld, hogy idegenek lesztek

            egymás számára mikor hazatér

 

Írd meg és legyél öngyilkos

gyomrodban száraz kenyérhéjjal,

ahogy lyukat mar cipőtalpadba az idő

egy tömbház kátrány-tetején

és te azokra az időkre gondolsz majd

amikor még nem gondoltad –

            mert két kukoricafosztás közt

            csak a jegenyék tetejét éri igazán a nap.

 

írd meg

és elgázolt kutyák nőnek lábaid közül

mint a gyermekek

ha túl rossz, azért,

ha túl jó, akkor azért

takard be hűlt helyét az ágyban

és vissza fog jönni,

hogy elölről kezdhessétek

 

mint egy apró messiás

felvágja ereit

és világosság lesz.