„Nem elég csak műveltnek lenni, ezt a műveltséget közkinccsé kell tenni”. Benkő Samu Kemény Zsigmond naplója című munkájának bemutatójáról




Kemény Zsigmond iránti ragaszkodásunkat és tiszteletünket mi sem bizonyítaná jobban annál, hogy naplójának immár harmadik könyvkiadása előtt állunk. A Napló ezúttal a kolozsvári Polis kiadó gondozásában jelent meg, Benkő Samu előszavával kísérve. A kötet bemutatójára a 7. Kolozsvári Adventi Könyvvásár záróeseményeként került sor december 15-én, délután négy órától, a Vallásszabadság Házának alagsorában. Benkő Samuval, sokak Samu bácsijával Egyed Emese beszélgetett.

 

 

Az érdeklődőket Kozma Csaba köszöntötte a Polis kiadó részéről, majd átadta a szót Egyed Emese irodalomtörténésznek, aki elsősorban arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy nem véletlenül „kétszerzős” ez a kötet. Az egy szűk hónapot felölelő naplójegyzeteken túl ugyanis egy „kismonográfia rejtőzik”, amelyet maga Benkő Samu jegyez, és amely tudomány- és irodalomelméleti szempontból is fontos értelmezést kínál. Az eseményen maga Kemény Zsigmond is „megszólalt”, a résztvevők Soós Amália előadásában hallhatták publicisztikai írásának egy részletét, amely az Erdélyi Híradóban jelent meg 1844-ben.

 

 

 

 

Benkő Samu a hagyományokhoz ragaszkodva állva köszöntötte közönségét. Kitért arra, hogy 92 évében „bőven volt alkalma válogatni” a régen élt vagy máig életben maradt szerzők közül, akiknek az életművével igyekezett megismerkedni. Mindezek közül három meghatározó személyiség emelkedik ki: a sokszor említett Kemény Zsigmond, Bolyai János (akinek visszaemlékezéseit ugyancsak Benkő Samu rendezte sajtó alá), illetve Kós Károly. A kézirat kapcsán kiderült, hogy rendkívül nehéz körülmények közt vehette birtokába az irodalomtörténet, mert ugyan többen is hivatkoztak rá (például Papp Ferenc Kemény Zsigmondról írt művében), maga a kézirat egy sepsiszentgyörgyi könyvtárban maradt, sokan pedig Jósikáénak tulajdonították. Benkő Samu a mai napig is élete egyik „szerencsés pillanatának” véli, hogy a Kolozsvári Akadémiai Bizottság egyik megbízásából felfedezte a kéziratot „könyvtári zarándokútjai” során.

 

 

 

Kemény Zsigmond életét különösen azért tartja tanulságosnak, mert korszakának egyik legműveltebb embere volt, nem csak az irodalom, hanem a világirodalom, pszichológia és orvostudományok terén is, ugyanakkor a Naplóban említést tesz arról, hogy a Kisfaludy Társaság által kiadott népdalokat olvassa, amelyek később prózájába is beleépít. A Zord idő című regényt olvasva például megállapította, Kemény Zsigmond „a később kibontakozó mélylélektan ismereteit, tájékozódásait megsejtve úgy tudott jellemeket és szenvedélyeket ábrázolni, amelyre csak a világirodalom olyan nagyságai leltek rá, mint Dosztojevszkij vagy Turgenyev”, állította Benkő Samu. Érdemes ugyanakkor alaposabban megnézni azt a szellemi környezetet, amelyet szóba hoz naplójában, hiszen „nem elég csak műveltnek lenni, ezt a műveltséget Isten adta tehetségével az íróembernek közkinccsé kell tenni”. Benkő Samu szerint az ő életében nagy szerepet játszott ez a Kemény Zsigmond által közvetített ismeretanyag, ugyanakkor meg van győződve arról is, hogy az ő regényei alapján alakult ki az az Erdély-kép, amelyet még a mai napig is őriznek.

 

 

 

Zárásképp Soós Amália a Naplóból is felolvasott egy részletet, majd Benkő Samu  az „írásművészetek iránt érdeklődő” résztvevők számára olvasott fel Kemény Zsigmond intelmeiből. A könyvbemutató hagyományos módon dedikációval és szabad eszmecserékkel zárult.