Nem elég a szeretet, tudni kell jól szeretni – Csender Levente könyvbemutatójáról




A 10. Kolozsvári Magyar Napokon keretein belül került sor Csender Levente a Különleges Meditittimó kalandjai című gyermekkönyvének bemutatójára az Életfa Családsegítő Egyesület udvarában. A beszélgetés nagyon családias hangulattal indult és Demeter Zsuzsa, a beszélgetés moderátora elmondta, most először van itt rendezvénye az E-MIL-nek, de itt érzi, hogy igazán tétje van az irodalomnak. A beszélgetésen részt vett még a szerző felesége és egyben a kötet illusztrátora, Szalontai Enikő, valamint művésznevén Kovács Benedek, aki a Meditittimót ihlette.

 
 

 
Csender Levente mesélt arról, hogyan kaptak fiánál három éves korában diagnózist az autizmusra és hogy ez mekkora mértékben adott életüknek egy más fordulatot. Felesége és ő is elkezdtek gyógypedagógiát tanulni, amit végül csak felesége fejezett be. Mindketten úgy gondolták, hogy fontos minél jobban tájékozódni ahhoz, hogy kezelni lehessen egy ilyen helyzetet, hiszen emberfeletti elvárás az, hogy valaki tisztában legyen minden jogával, lehetőségével, főleg úgy, hogy ilyen téren szinte semmiféle informálás nem történik. Ma már ott tartanak, hogy a saját településükön levő iskolában tanulhat a gyerek, úgy, hogy ők maguk vitték a szakembert mellé az iskolába. A kezdeti kirekesztés és elítélés átváltozott és legutóbb iskolai és tankerületi népdal-éneklési versenyt nyert Benedek, amire rengeteg gratulációt kapott és ez segítette az önértékelésben. Szalontai Enikő ugyanakkor azt is hozzáfűzte, hogy mindez nem jelenti az útnak a végét, hiszen ez egy folyamatos munka, amivel mindig foglalkozni kell, ahol nem elég a szeretet, hanem tudni kell jól szeretni.

 
 

 
Csender viccesen hozzáfűzte, ami az életben nehézség vagy tragédia, az egy írónak ajándék, hiszen éppen az ő történetüknek a hozadéka a könyv is, hiszen azt látta, hogy vannak már megírt történetek mind a szülők, mind pedig maga az autizmussal élők részéről, viszont azon gondolkodott, hogy van-e ilyen témában mese? Így jött az ötlet a mesére, hiszen egy olyan dologgal állnak szemben, amiről nem lehet tudni, hogyan alakul ki, viszont régen a mesével teljes világmagyarázatokat tudtak adni, hiszen ott mindent lehet. Nagy segítség volt az, hogy fia egészen kreatív módon viszonyul a nyelvhez, a kötetben szereplő nevek is mind tőle származnak.

 
Szalontai Enikő arról beszélt, mennyire fontos tud lenni az autizmussal élőknél a vizuális kommunikáció, hiszen nem mindenkinél fejlett a verbális kommunikációs értés képessége, ezért is alakult ki náluk az, hogy a napi, heti, havi terveket apró kis rajzokkal egészítette ki az elején. Ebből jött az ötlet, hogy illusztrálja ő maga a kötetet, amit az elején nem akart elvállalni. Később már lányával, Lilivel együtt hozták létre a rajzokat, aminek kifejezetten örült végül, hogy egy közös családi koprodukció jöhetett így létre.

 

 

 
A könyv fogadtatását szóba hozva kiderült, hogy teljes mértékben pozitív visszajelzéseket kapnak, például egy autizmussal élő gyerek hosszú évek után hajlandó volt estimeseként elfogadni ezt a könyvet a Három kismalac helyett. Ugyanakkor személyes tapasztalatként számukra azt is elmesélte a szerző, hogy fia a könyv olvasása közben tudatosította, hogy ő is autizmussal él, ami egy nagyon fontos lépés és egyébként mindig nehéz az, hogy hogyan, ki és mikor mondaná el ezt a gyereknek.
 

Rendhagyó módon nem a szerző, hanem Kovács Benedek olvasott fel, amit követően a családi hangulat még inkább fokozódott, hiszen a közönség soraiban ott ült a szerző egykori tanító nénije is, aki arról mesélt, milyen volt Csender gyerekkorában, valamint azt is elmondta, saját életpályája során tizenöt évet foglalkozott sajátos nevelési igényű gyerekekkel és már akkor nagyon szívesen forgatott volna egy ilyen könyvet a kezében.