Nem gondolni függőhidakra




 

 

Környezetismeret valóban első kötet, de a lehető legjobb értelemben: a felnőtté válás, a kamaszkortól való eltávolodás, az énkeresés, az átalakuló otthonhoz való viszony és a párkapcsolatok nehézségei a legfontosabb témái közé tartoznak. Ezeket mégsem patetikus drámaisággal és fatalizmussal közelíti meg, hanem kellő önreflexióval, kreativitással és humorral. A borító harsány színei és pixeles grafikái eleve játékosságot előfeltételeznek, de ennek dacára mégsem fordul komolytalanságba a kötet.

 

A versbeszélő megállás nélkül, mégis tudatosan pörög, fecseg olyan elsöprő dinamikával, hogy a figyelmetlen olvasó könnyedén átsiklik a lényeg felett. Bár élőbeszédszerű szabadversekről van szó, mégis egy erős belső lüktetés és gondolatritmus sodor végig a köteten. Mintha beszélgetésfoszlányokat hallanánk, a perspektíva a gyermeki és felnőtt nézőpont között ingadozik. Voltaképp a gyerekkor mágikus világát menekíti tovább egy olyan univerzumba, ahol megváltoznak a jelölők és a jelöltek funkciói.

 

Abban, ahogy az élőbeszédszerűséget stilizálja, olyan pályatársaival rokonítható, mint Nagy Hajnal Csilla, Eszenyi Fanni, Vida Kamilla vagy akár Terék Anna. A cím nem vezet félre: a lírai én közvetlen és közvetett környezetét írja le, persze ezt saját érzékelésének szűrőjén keresztül. Miközben fokozottan személyes, mégis megtart bizonyos távolságot. Nem szerepel a kötetben sem fülszöveg, sem életrajz, az olvasó egyből a versek sűrűjébe csöppen.

 

A vékonyka kötet hat ciklusra tagozódik: az első ciklus a jelen és múlt közötti függőhidakat építi fel, a másodikban a személyes viszonyok révén megképződő identitás kialakulását követhetjük végig, a harmadikban ebből a bolyongásból igyekszik kivezetni az olvasót. A negyedik ciklusban lomhább tempóra vált, az eső utáni újrakezdés lehetősége szivárog elő, az ötödikben az iskolai élet kerül fókuszba, amelynek során rögzülnek a tájékozódási pontok és a félelmek, az utolsó pedig a jelen abszurditását és a jövő lehetőségeit piszkálja, miközben a versbeszélő kivonul a szövegek mögül, amikor azt mondja: „legszívesebben ez a kilátás lennék”.

 

Márpedig Gráf Dóra kötetéből elbűvölő kilátások nyílnak: végig lebeg rajta a derű, ami a frissesség erejével képes hatni. Én kíváncsian várom a folytatást.

 

 

Gráf Dóra: Környezetismeret. Symposion, Szabadka, 2019.