Nyugdíjba ment, és meghalt – Szabó R. Ádám könyvbemutatójáról




A csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében szeptember 12-én este Szabó R. Ádám mutatkozott be első novelláskötetével, amely idén nyáron jelent meg a FISZ Könyvek sorozatban Rozsé kalandjai címmel. A szerzővel Cseke Gábor író beszélgetett.

 

Első napirendi ponton a fülszöveg volt, melyet Vida Gábor írt. Cseke Gábor arra volt kíváncsi, hogy mi a szerző véleménye a fülszövegről, és az milyen lenne, ha ő kellett volna megírja. Szabó R. elmondta, hogy ő tulajdonképpen sosem gondolkodott azon, hogy bárki más írja a fülszöveget, mint Vida Gábor, így neki nem is volt verziója, viszont telitalálatnak érzi azt, ami a borítóra került.

 
Ezután a moderátor a 19 történet egymás után való elrendezéséről kérdezte a szerzőt, akitől megtudhattuk, hogy a végső sorrend egyáltalán nem egyezik a megírásuk sorrendjével. Elmesélte azt is, hogy egy másik elképzelése szerint a kötet közepén található Rozsé utolsó terve című novella lett volna az utolsó. Bár tetszett neki, hogy a kötet pont Rozsé nélkül érjen véget, végül mégis elvetette az ötletet, így maradt a könyvben olvasható lezárás.

 
 

 

„Később nyugdíjba ment és meghalt.” A kötetben ez egy többször visszatérő mondat, amiről a fiatal szerző elmondta, hogy egész egyszerűen azért írta le, mert az emberek többségének ez a sorsa. „Valahogy kibírni a nyugdíjig, onnan meg már úgyis mindegy. De komolyan, én azt láttam, hogy ez a cél.” Ezen a ponton csaknem a teljes közönség felnevetett, innentől pedig még felszabadultabb hangulatban folyt a beszélgetés.

 
A továbbiakban felvetődött az alteregó kérdése, valamint az, hogy vajon tényleg Rozsét takarja-e az R a nevében. A szerző beszélt arról, hogy mekkora szerepe van Rozsénak, és mekkora a puszta ténynek, hogy az R betű hangzott legjobban. A Hercegi kiszolgálás című novella kapcsán szóba jött Exupéry kis hercege, amiről Szabó R. bevallota, hogy kifejezetten nem szereti, mert túl sokat idézik mindenütt. Azonban el kellett fogadnia, hogy valami, amit ennyi ember szeret, mégsem lehet olyan rossz.

 

A dedikálás és a sajtospogácsa előtt még szóba került a magas irodalom, a detektívek és a cigaretta. Felmerült a kérdés, hogy pótcselekvésről írni vajon mennyire számít pótcselekvésnek, és hogy véget ér-e a gyerekkor, ha a családi veszekedést már nem elég, hogy nem állítja le a neonzöld tűzoltóautó érkezése, hanem a hívott szám már ki sem cseng.
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter