Ők már megérkeztek az irodalomba – leendő JAK-kötetesek bemutatkozója




Lengyel-magyar irodalmi napokat tartottak a budapesti Három Hollóban február 14-16 között, melynek nyitónapján a József Attila Kör és az eljövendő JAK-kötetesek is bemutatkoztak. A JAK szervezésben létrejött rendezvénysorozaton lengyel és magyar nemzetiségű szerzők, fordítók találkozhattak egymással, de műhelymunkák keretében a tapasztalatcserére is jutott lehetőség. Február 14-én Zilahi Anna, a JAK-kötetek szerkesztője beszélgetett Kállay Eszterrel, Szenderák Bencével és Vida Kamillával, akik saját munkáikból is felolvastak néhányat. 

 

 

 
Az est során szó esett a vendégek pályakezdésének irodalomszociológiai vetületeiről, a fiatal írók tehetséggondozásáról – és azt ezt lehetővé tevő fórumokról –, valamint arról is, hogy a leendő JAK-kötetesek milyen poétikai hagyományban tudják elhelyezni készülő köteteiket. Amint az kiderült, mindhárom szerző már régóta „megérkezett az irodalomba” és az ezt körbevevő közegbe. A pályakezdés nehézségeiről, egy befogadó, de olykor elutasító közegről, írótáborokról és irodalmi körökről meséltek a hallgatóságnak.

 
 


 
Ameddig Kállay Eszter a József Attila kör tagja és a Versum szerkesztője, addig Szenderák Bence a Gömbhalmaz, az Orka Csoport és természetesen az említett kör tagja is. Vida Kamilla neve ismerősen csenghet a Helikon olvasóinak, hiszen nemcsak a lap szerzője, de társszerkesztő-moderátora a Késelés Villával rendezvénysorozatnak, valamint a Kóspallagi Írótanya Tábor szervezője és a Fiatal Írók Szövetségének is tagja.

 

Poétikai hagyományok és alanyiság

A beszélgetés moderátora a poétikai hagyományok mellett arra is rákérdezett, hogy vannak-e olyan konkrét szerzők, akiknek a hatása alól szívesen szabadulnának a meghívottak.
„Semmiképp sem látom inspirálónak az írásra nézve, hogy meglévő szabályrendszerekhez kapcsoljam magam, azokkal éljek és azoknak a határai között gondolkodjak” – magyarázta Vida Kamilla.

 
 

 
Az ifjú költők közül egyik szerző sem tervez konkrét „lírahagyományba való becsatlakozást”, de valamennyire mindhármuk számára fontos a kortársakkal való egymásra hatás, ám sokszor egyéb külső befolyás mégis nagyobb jelentőséggel bír.

 
Ugyanakkor mindhármuknak van valamiféle viszonya az alanyisághoz, egymástól eltérő módon, de valamilyen szinten mégis kijátszódik az alkotásaikban. „Az alanyi költészetet lehet egyszerűen úgy is értelmezni, talán, hogy az ember mikor létezik a társadalomban, akkor folyton beleütközik a saját meghatározottságaiba” – mondta Kállay Eszter.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter