Online összkulturalitás: kulter.hu




Bemutatkozott a kulter.hu szerkesztősége a 6. Kolozsvári Magyar Napok alatt az Erdélyi Magyar Írók Ligájának szervezésében, a Bulgakov Kávéház emeletén: Áfra János, Herczeg Ákos, Papp Sándor és Vigh Levente Karácsonyi Zsolttal beszélgettek koncepcióról, gyakornoki programról, együttműködésről, dobbantási lehetőségekről. És nem utolsó sorban megújulásról. Mert ők folyamatosan ezt teszik szerkesztőségen kívül és belül egyaránt. És ebben megtalálni az egyensúlyt igazi kihívásnak számít.
 
A kulteresek összkulturalitásra törekszenek: kisebb-nagyobb sikerrel egyenlő arányban van náluk vizuálkult, popkult és litkult. Emellett pedig műhelyként is funkcionálnak. Alapvető kiindulópontjuk a debreceniség, a Debreceni Disputa és a deol.hu megszüntetése utáni felszabaduló energiákat terelték át egy sokkal kreatívabb és sokoldalúbb irányú mederbe. A debreceni kiindulópont után gyorsan kiterjedt a hatáskörük, „teljes következetlenséggel lefedik a Kárpát-medencét”. Igyekeznek az év minden napjában új cikkeket leközölni legalább az egyik rovatban, szóval könnyen ki lehet számolni a 365/év-es minimumot. Lássuk be, ez nem kis munka, tudván, hogy a szerkesztőség tagjai emellett még „száz más dolgot” is csinálnak. Arra a kérdésre, hogy mennyire tud főállásként működni egy ilyen jellegű kulturális portál, mindannyian felnevettek. Értettük.
 
Megjelennek a „hagyományos terekben” is. Az offline események legalább olyan fontosak számukra, mint az online jelenlét: konferenciákat, irodalmi rendezvényeket szerveznek, fesztiválokon vesznek részt. Azt mondták, hogy nagyon sok olyan fiatal szerzőjük van, akiknek az első publikációjuk náluk jelent meg. Ez ma már bizonyos viszonylatban presztízs-kérdés. Online fórumként igyekeznek a fiataloknak teret adni, keresik a tehetségeket. A szerzők lelkesek, és ez erőt ad nekik, hiszen úgy tűnik, hogy a honoráriumhiány ellenére szívesen olvasnak, írnak, recenzálnak, kritizálnak.
 
„Ha az ember kulturális területen mozog, akkor nem tud mást csinálni, mint hogy elkezd dolgozni” – állítják. Meg azt is, hogy a befektetett energia hosszú idő alatt térül meg. És még egy kötelező idézet: „az a cél, hogy ez életcéllá váljon”. Ebből könnyen körvonalazódik az irányvonal, amit képviselnek. Komolyan gondolják, és ez jó. Látszik ez abból is, hogy a cikkeket nemcsak elfogadják, leközlik vagy elutasítják, hanem visszajeleznek, együttműködnek, megvitatnak dolgokat, tanácsokkal látják el a még nem gyakorlott beküldőket.
 
Jófejségüket az is alátámasztja, hogy nemcsak irodalmárokkal tárgyalnak. Ültek már le Lovasival, Beck Zolival, Palya Beával beszélgetni, folyamatosan reflektálnak popkulturális jelenségekre. A konferenciáikon olyan témákat keresnek, amelyek benne vannak a levegőben, de nincsenek annyira kitárgyalva. Legutóbb az irodalom interdiszciplinaritásával foglalkoztak, jogászok, biológusok, közgazdászok is megszólaltak az irodalomról. Ilyenkor olyan szempontok kerülnek elő, amelyek egyébként – ha csak irodalmárok dugnák össze a fejüket – nem jelennének meg.
 
Láthatóan beágyazódtak a majdnem mindenféle érzékszerv (lit-viz-pop) hatásterébe, szóval lehet figyelni, hogy mik is történnek velük és általuk. Nemsokára ötéves szülinapot ünnepelnek, új dizájnba öltöztetik a honlapot is (apropó megújulás!), és előreláthatóan továbbra is kúl és kül-térként fognak működni online és offline szférában egyaránt.
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter