Összművészeti(bb) fesztivál – Ilyen volt a negyedik Double Rise




Nem csak a zenéről szólt idén (sem) a Torockón, a Székelykő lábánál megrendezett Double Rise fesztivál, hanem a kultúráról is. Bár nem fedett le éppen annyi területet, amennyit egy ilyen jelző indokolhatna, az önmeghatározása szerint összművészeti fesztivál idén is igyekezett ízelítőt nyújtani erdélyi és külföldi művészek, előadók munkájából, a minőségi koncertektől kezdve a komolyabb, gondolatébresztőbb produkciókig.
 
 

 
Ilyen volt a kolozsvári Reactor társulat „Noi nu, niciodată” („Mi nem, soha”) című előadása is. Az interaktív műsor legelején olyan és ahhoz hasonló kérdések hangzottak el, mint a „Jól informált vagyok?”, „Tudom, ki Románia miniszterelnöke?”, „Napi három óránál többet töltök el a szociális medián?”, amire a közönség zöld, igenlő, illetve piros, tagadó kártyákat mutathatott fel válaszul. Vagy egyiket sem. Vagy mindkettőt. Az előadás ezután az érvelési hibákat figurázta ki, sokszor a közönséget is megtévesztve. Végül terítékre kerültek a reality-műsorok, teleshopok, híradók, és a politikusok „mi tudjuk az igazságot”-beszédei, és sok más olyan „snitt”, amitől a néző kicsit úgy érezte magát, mint az egyszeri tévéző: megvezetve, irányítva, ám úgy, hogy közben ki-ki villant a humor és az irónia elé. Azé az iróniáé, amely a mindennapokban sokszor hiányzik a médiafogyasztásunkból. Noi nu, niciodată, üzeneték a végletekig tehetséges reactoros színészek: mi nem leszünk manipulatívak, hiszékenyek, félrevezetők. Mi nem.

 
 

 
Ugyancsak helyet kapott a fesztiválon a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem diákjainak autobiografikus előadása. A szereplők önéletrajzi monológjait kisebb, a társulat mindennapjaiból inspirálódó jelenetek kapcsolták össze. Bár igazán súlyosat és újat a színésznövendékeknek nem sikerült mutatniuk, jól látszott igyekezetük arra, hogy érzékenyítsék a közönséget az elfogadásra, az elvárásoknak való megfelelés nehézségeire, a művészlétre, a nemi problematikákra vagy éppen a családon belüli erőszakra.

 
A Nest is bemutatkozott a fesztiválon. Zenés spoken word produkciót, „experijam”-et hoztak, melyben keveredett az ütőhangszeres jammelés a klasszikus slam poetryvel. A fiatal előadók szövegeit impresszív vetített vizuális kísérletezés keretezte.
 
 

 
Ezen kívül fellépett még a Szín-kron csoport a kortárs versekkel és a szerelem témájával operáló Ki vagyok én?, valamint az Idő! Most! című előadással, a Kolozsvári Színművészeti Egyetem diákjai és a Navarra Dance Studio egy-egy táncelőadással, valamint festménykiállítással vett részt a fesztivál kulturális színesítésében Boglovics Gergő, Vajda Boróka és Zelenák Noémi. Emellett a Planetárium Művészkertben a felsoroltakon kívül filmvetítések is helyet kaptak.

 
 

 
A fesztivál zenei oldalát olyan előadók fémjelezték, mint a Hiperkarma, a Tankcsapda, a 30y, a Kerekes Band, a Bohemian Betyars, a Tokos zenekar, Szalonna és bandája, vagy épp a Dubioza Kolektiv.