Pályamatricák – Láng Orsolya könyvbemutatója




A Kolozsvári Magyar Napok alatt Láng Orsolya Pályamatricák című, útijegyzeteket tartalmazó kötetét is bemutatták augusztus 20-án öt órától a Bulgakov Kávéház teraszán. Az izgalmas kötetről Csutak Gabi beszélgetett a szerzővel.

 

A Gutenberg nyomda igényes kivitelezésében, a Lector kiadónál megjelent könyv azokat az utazásokat, bizonyos helyekhez köthető naplóbejegyzéseket, esszészerű beszámolókat tartalmazza, amelyeket Láng Orsolya az utóbbi évek során készített. Az ötlet elsősorban egy göttingeni tartózkodásból fakadt: egy városíró programhoz kapcsolódik, amelyre jelentkezni lehet. Ebben több nyugat-európai város is részt vesz, és egy hónaptól egy évig terjedő időtartamig tartózkodhatnak ott a pályázók. Láng Orsolya 2017-ben járt Göttingenben, egy hónapot töltött a városban. A későbbiekben filmfesztiválokra járt, amelyeken saját filmjét mutathatta be, viszont minden ilyen tartózkodás újabb élményeket hozott magával. Egy idő után ezeket az elemző, beszámoló írásokat a Helikon, majd később a Prae online felülete jelentette meg.

 

 

 

A kötet szerkesztése kétpólusú: elsősorban a szövegek és fotók kettőssége jellemzi, de ezek nem annyira turistafotók, mint inkább egy adott pillanat tömörítése, valamilyen kompozíciós csavarral. Láng Orsolya elmondta, hogy nincs szüksége fotókra útijegyzet megírásához, de azok a fényképek, amik megszületnek utazás során, jól megragadják egy-egy helyzet érzelemvilágát. Isztambulban például rájött, hogy „csípőből”, lesifotósként jobban sikerül elkapnia egy-egy mozzanat hangulatát, mintha megkérné az embereket, hogy pózoljanak. S bár az emberek mindenhol, mindig készségesen beállnak fotózkodni, számára ez ellehetetlenítette a pillanat megragadásának varázsát.

 

A szövegek a legotthonosabbnak érződőtől a legkevésbé otthonosig rendeződtek a szövegben, így a szerző szülővárosával, Szatmárnémetivel kezdődik – ahol ugyan születésétől fogva kevés időt töltött el, mégis rendszeresen hazajárt.

 

A könyv egyszerre hozza játékba az otthonoság és idegenség tapasztalatát. Nemcsak a szerző számára fontos téma ez – hiszen élt már Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Budapesten –, hanem az erdélyi magyarok számára is, valamint mindazoknak, akik a középkelet-európai utazó-kisebbségi létben nőttek fel. Láng Orsolya elmondta, hogy mindenhol hasonló dolgokat fedez fel, és kellő idő eltelte után az ismerős utcák, rövidítések, kedvenc ételek helye, kialakított útvonalak és épületek egyből otthonossá tesznek mindent. „Az mindegy, hogy hol érzi magát az ember kiszolgáltatottnak” – teszi hozzá, hiszen igyekszik bátorsággal és nyugalommal kezelni a balul elsülő helyzeteket. Az önirónia, a humor és a megbocsájtó türelem azok az eszközök, amelyekkel tudatosan sikerült a melléfogásokkal szemben helytállni. Az pedig, hogy önmagán kívül hogyan „képviselt” egy országot, egy régiót, attól függött, hogy mennyire voltak nyitottak az emberek az adott helyen, de egy idő után nem érdekelte különösebben, hogy mennyire jól képvisel ő bármit is egy emberként.