Pethő Lorand versei




Drăgan-Chirilă Diana: Diszharmónia – Triptichon (részlet)

a nő dicsérete

 

 

te vagy

az

örökkévalóság

másnaposságomra

a jóság

abroncs ha koponya hasad

 

te vagy

a becentizett gesztus

szkizofrénia & intellektus

a fent

s a lent

közötti járat

a féregrágta

corpus mundi

 

te vagy

a kattogás

a tengely

fejem fölött

a csillagtenger

gyomromban a lúgos oldat

állomás és esti metró

 

te vagy

a kör

a kor

a kezdet

te vagy

a le nem

jegyzett

mondat

 

 

a hetedik tavasz

 

 

lassan megszoktuk a hiányt

ha volt mit ennünk ettünk

ha átsétáltunk a városon

homályba borul testünk

néztük egymást mint lebeg

árnyékunk egyre foszlott

füledbe súgtam: miért szeretsz

válaszod: ne bolondozz…

 

 

tavaszutó

 

 

a tavaszt mindig is utáltam

ilyenkor elképzelem mindenki halott

és bordái közt zsenge fű csírázik

elképzelem mint az eltaposót

cigarettacsikkek kiegyenesednek

és elcsitulnak bennem a démonok

 

ilyenkor a villamos ablakából

m. hosszasan néz

én elfordulok

 

ilyenkor zakóm zsebében keresem

a szavakat

ha egyszer találkozunk

 

ilyenkor remeg arcomon a hús

és sirályok sírnak az erkélyeken

és a letört muskátli levelek

alá rejtőzködnek a hangyák

 

ilyenkor észrevétlen megyek az úton

 

ilyenkor mindig valaki fülembe súgja –

maradj –

majd elszívja előlem a levegőt

 

ilyenkor fulladozom

 

ilyenkor percekig nézem a napot

hogy tüsszentsek

zakóm ujjához kenem taknyom

 

 

Szívünkben az isten is letérdel

 

 

köldökünkben fészkelő idő

neveket adtunk a félelemnek

nézzük a távolt egyre nő

bölcs szemekkel mi elveszettek

 

szívünkben az isten is letérdel

füttyölnek suhognak a Lombok

torkunkba az ismeretlen tör fel

sovány testünk csillagokba oldjuk

 

 

április. requiem.

 

 

a nyirkos utcákon április

előttem lépked mint a szarka

papírszatyorban liszt cukor

felriadok minden sziréna zajra

 

keresem arcom nem lelem

a halál bennünk macskaként dorombol*

kőfalakhoz támasztom magam

nézem mint az ázott utcaporból

 

egy arc (én nem ismerem)

felnéz elsápad a bőre

a nyirkos utcákon április

kapaszkodik minden macskaszőrbe

 

* Papp Attila Zsolt: Amikor elhoztad