„Piroskám, el kell olvasnod ezt a regényt, mert olyan, mintha te mesélted volna!” – Patak Márta könyvbemutatójáról




Decemberben Nagyvárad és Marosvásárhely után, ezúttal Kolozsváron mutatták be Patak Márta idén megjelent Mindig péntek című regényét. Az eseményre a 7. Kolozsvári Adventi Könyvvásár alkalmával került sor a Vallásszabadság Házának alagsorában, épp december 13-án, pénteken. A szerzővel Gálfalvi Ágnes, a Lector Kiadó vezetője beszélgetett.

 

„Mártát általában műfordítóként ismerik”, jegyezte meg Gálfalvi Ágnes, kitérve arra, hogy a szerző rengeteg idegennyelv ismerője, műfordításokat közöl többek közt olasz, spanyol és görög nyelvből. Mindezek mellett két prózakötete is megjelent, A test mindent tud című regény, valamint az Enyhítő körülmények között című novellakötetet. Patak Márta elmesélte, debütregénye gerincét elsősorban az 1941–1944-es délvidéki események képezik, rengeteg kutatómunka előzte meg a regény megírását, forrásként leginkább tanulmányokat, visszaemlékezéseket, levéltári anyagokat használt.

 

 

 

Ugyan a regény kontextusát valóságos események adták, amelyek akár napra pontosan is megfeleltethetők, maguk a szereplők (talán bizonyos hivatali személyek, katonák kivételével) a szerzői képzelet teremtményei – ami hasonlóképp igaz a Mindig péntekre vonatkozóan. Ugyan ez nyíltan felvállalt aspektusa volt az első regénynek is, az újvidéki könyvbemutató egyik legmeghatóbb mozzanata mégis az volt, ahogy egy résztvevő, aki megjegyezte: „Piroskám, el kell olvasnod ezt a regényt, mert olyan, mintha te mesélted volna!” Hasonló meglepettséget eredményezett az is, hogy a regény nem a róla feltételezett oral history konvencióit követi, hiszen fiktív szereplőkkel dolgozik, ráadásul nem is vajdasági szerző írása. Felmerült ugyanakkor az is, hogy kötet fővárosi bemutatója során, a Margó Irodalmi Fesztiválon Kemény István azt nyilatkozta Patak Márta regényéről, hogy „a közvetlen múltunkat mutatja meg, de nem csak a politikai társadalmi eseményeket, hanem hogy milyen volt a mi lelkünk, honnan jövünk mi”. Ezt a kollektivitást, a közös tapasztalathorizont megjelenítését a résztvevők mindenképp a regény egyik legmarkánsabb vonásának tartják.

 

Gálfalvi Ágnes megjegyezte, hogy a Mindig péntek című regény közelmúlti könyvbemutatóinak visszatérő felvetése volt az életszerűség, a sokszor szakmai olvasókat is megtévesztő (ön)életrajziság. Ennek kapcsán Patak Márta elmondta, a harmadik kötetének cselekménye egészen pontosan 1967 és 1974 között játszódik, ez volt az első dolog, amit biztosan tudott róla. A cselekmény egy kislány retrospektív elbeszélését örökíti meg, aki az említett intervallumban az általános iskolai éveit járja, a regény lezártával végzi el a hetedik osztályt.

 

 

 

A szerző azt is elárulta, ugyan a regény – hasonlóan A test mindent tudhoz – fiktív szereplői sorsokat beszél el (így lehetett például a regény főhősének zsidó származású osztálytársa, miközben a környéken évekig nem születtek zsidó gyermekek), számos személyes benyomását örökítette meg. Erre példa lehet a sváb jelenlét, amire még saját gyerekkorából emlékszik, ahogy a sváb településeken élő idősebbek a csonka magyar helyett sokszor a lakók által „váncogás”-nak nevezett nyelvet beszélték. Alapos kutató- és emlékfeltáró munka övezi ugyanakkor a néprajzi örökség feltárását, a fehérben való gyászolás vagy a disznóvágás során megejtett tréfa, a „nyársat dugás” megjelenítésében, amely igazán nagy fejtörést okozott a részletet angolra tolmácsoló műfordító számára.

 

Hasonlóan személyes benyomás a református és katolikus vallások közti örökös mozgás. Patak Márta elmesélte, őt ugyan katolikusnak keresztelték, de inkább reformátusnak tartja magát, ezért a pénteki böjtök számára is felejthetetlenek voltak, tisztán emlékszik például a pénteki hús nélküli ételek tortúrájára, gyerekként ugyanis sehogy sem tudott megbarátkozni a paradicsomlevessel, ami a regény szereplőire is kivetül.

 

Az írói technikák kérdésére Patak Márta csak annyit válaszolt, nincs benne semmilyen tudatosság, „a szöveg viszi magát”, így a szerző igyekszik ebből az ösztönből, flow-élményből táplálkozni. Tudatosan csupán a kötetek koncepcióját és kontextusát választja meg. Ebből adódóan olvasni is csak olyan műveket szeret, amelyekben otthonosan érzi magát – ha úgy gondolja, számára idegen világban találja magát, még műfordítás szintjén sem tud foglalkozni az írással. Nagyon örül annak ugyanakkor, hogy ekkora közösség ismer magára a regényeiben. Ebben a résztvevők közül Cseke Péter is megerősítette a szerzőt, „a téma meg kell találja az íróját”, és a könyvbemutatóból úgy érzi, ez egy sikeres találkozás, ezért bízik abban, hogy a téma erősségéből és markánsságából adódóan lesz „felhajtóereje” a Mindig péntek című kötetnek.