Pofont sem kapsz már per potyóresz (nonszensz-versek, limerickek, groteszkek)




Makkai Bence: Belül

 

 

(nógatás)

 

Miegymásért és felpakoltan

csencseljen csillárt Drinápolyban

– nógatja egy ideje

a költőt a hitvese,

hogy tarthasson ki vele – a jóban.

 

 

(özvegység)

 

Könnyekbe özvegyült kisanyám,

hűségeském, víg rebarbarám,

ültess síromra sóskát,

s becsüld meg vele jóskát –

Bár amíg ő nyüvi pizsamám.

 

 

(a kutya fája)

 

Csak tudja, aki már odébbállt,

s egy igazit már-még nem pisált

– zabla, zabszalma, zabola –,

ott még a csoda sem csoda:

a fa keresi meg a kutyát.

 

 

(agresszió)

 

Nyihahák törnek parittyázva,

gábriel támad batu kánra

othellót a mennybement

desdemona fojtja meg –

A postás harap a kutyába.

 

 

(sürgöny)

 

Örömmel sürgönyöz az asszony:

túl van már, túl a klimaxon.

„Virágnénál a világ

most ég igazán az ágy” –

Választ vár forró telefaxon.

 

 

(nonszensz)

 

Miért aggasztaná a córesz,

ha már a kánaán is nonszensz?

Bakterlámpa, héjakút,

elől-hátul alagút –

Pofont sem kapsz már per potyóresz.

 

 

(unalom)

 

A szavaik már ásítanak,

ásítanak, majd elalszanak.

Hopplá, seggreverősdi,

a dermedt csöndet töltsd ki!

Sokára szól még értük a harang.

 

 

(szerencsefi)

 

Göröngyös, tüskés volt az útja,

torkában szálkás a haluska.

Asszonyának ajakán

durva serte nőtt hasán –

a nyerőszámot csak kihúzta.

 

 

(nekrológ)

 

Circumdederunt, elment kálmán,

elment a bogarai hátán.

Viszi fejében magát

a fonnyadt logaritmusát –

Tótágast áll egy gyökjel szárán.

 

 

(vénülés)

 

Csak elkövette a hibát:

elvette halk menyasszonyát.

Most méltó büntetésül

a ráncaiba vénül,

s már csak ha ordít, érti a szavát.

 

 

(a butikos)

 

Nem volt s ma sem illúziótlan:

butikot nyitott a szatyorban.

Hetvenkedik tyúkszemén

hiszen még csak teste vén –

Lányanya várja a pokolban.

 

 

(haladás)

 

Kihullt a csóré csiga szőre

viszketős lett hasán a bőre.

Nem vakarta senki se,

ráhajtott a smirglire –

Váltva megy hátra és előre.

 

 

(hecces)

 

A kisvárosi csinnadratta

szamarakkal vonul a placcra.

– Ha van bele, ki vele! –

kiált a hecc mestere.

S lobogót tűz a szélkakasra.

 

 

(ördögűzés)

 

Vezérbódé és napos oldal

Ördögöt űznek trikolorral.

Zászlórúdon fut a láz,

szándékban a cyklon-gáz –

Aki még nem menekül – koplal.

 

 

(mesés)

 

Volt egyszer, hol nem volt egy pancser,

lóhúsevésben falánk majszter.

Addig volt csak lófaló,

amíg megrúgta a ló,

s lába alól kiment a flaszter.

 

 

(tárgyilagosság)

 

Berakta vedrét a cseberbe

majd fejest ugrott a vederbe.

Így vett pléhből kalapot.

Mégse mondják, hogy bolond,

csak azt, hogy a helyét kereste.

 

 

(vetésforgó)

 

Eszeveszetten ügyeskednek:

viszik a hátukon a kertet.

Termesztenek templomajtót,

pópaszakállt és harangot –

De előbb Marlborót és Kentet.

 

 

(hírháttér)

 

Pult alól lőttek a hentesre,

húsz személy életét vesztette.

„Lárium és fárium,

hogy ez genocídium,

Musztafa pemzlivel festette”.

 

 

(folttisztítás)

 

Ma sem tudja, hogy a vendégek

mit ejtettek rá, milyen ételt.

Mángorolta abroszát,

eláztatta szappanát –

Végül kivágta a pecsétet.

 

 

(apróhirdetés)

 

Felsöpri nagyanyját a gyermek,

zálogba csapja a keresztet.

Zsírlakát a sírbogár

feladja és odébbáll –

„Eladó sírhely igényesnek”.